Blog – 2017. november 16.

Na, most van vége a szüretnek! – mondtam jelentőségteljesen Janinak a november 14-i bogácsi sötétedés közepette a Csecslyuki-pincesoron az utolsó kékfrankos tétel hordóba fejtését követően. Ezen aztán mindketten jót derültünk, hiszen klasszikus értelemben hol is van már a szüret, aztán meg mégis. Igazából, ha lehetne hátradőlni, akkor talán most kellene, persze szó sincs ilyesmiről. Az egyszeri borkedvelő talán úgy gondolhatja, hogy ez a pihenés időszaka, de a gyakorlatban kicsit máshogy fest a helyzet. Mindenesetre jó érzés, hogy a helyén tudhatjuk a 2017-es évjáratot, melyről szőlészeti értelemben talán időszerű megemlékeznem. Nem érheti panasz újkori fennállásunk második évjáratát sem, nehéz, de szép éven vagyunk túl! A vidéket sújtó növényvédelmi gondokon túljutva komoly érettségű szőlőket szedhettünk idén. Átlagosan két héttel hamarabb szüreteltünk 16-hoz képest sok fajta esetében, köszönhetően a magas cukrosodásnak, mert nem szerettük volna, ha elszáll az alkohol. A chardonnay-k így is 22 magyar mustfokig kúsztak és az októbert már meg sem vártuk velük. Megfigyelhető volt, hogy lelevelezési munkáktól függetlenül vastag bogyóhéjak alakultak ki a szezonban, amire figyelemmel kellett lenni a feldolgozásnál az esetleges áztatás idejének megválasztásakor. Ezek a vastagabb héjak több kesernyés polifenolos anyagot tartalmaztak, melyek jelenléte általában nem szerencsés. Emiatt rövidebben áztattunk nagyon kevés kén mellett, illetve igyekeztünk a minél hűvösebb szőlőt minél gyorsabban feldolgozni. Az idei savak a tavalyiak után jóval mérsékeltebbek mennyiségben és erősségükben egyaránt. A tavalyi sikeres üvegballonos kísérleteken felbuzdulva idén jó eséllyel palackozásra kerül majd egy kékfrankos siller is (a rozé és a vörös mellett). Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanarról a területről különböző időpontokban szedve és eltérő héjon áztatás idő mellett milyen illatok és aromák alakultak ki a málnától a cseresznyén át a meggyig. Kihasználva az évjárat és a fajta lehetőségeit, egy természetes maradékcukor-tartalmú zengő is tervben van, remélem nem jön közbe most már semmi buktató. A szortiment egyébként várhatóan nem változik. Nagyon várom a tavalyi új hordók másodtöltéses szereplését, szerintem még jobban fognak illeszkedni az idei borokhoz. Egyelőre néhány kisebb technológiai változtatásnak hála úgy néz ki, hogy valamivel több illatot sikerült „fogságba ejteni”, reméljük, nem szöknek meg palackozásig… A szőlőültetvényeken az idei oltvány-pótlásokat még földkupacokkal kell megvédjük a fagytól (csirkézzük őket), illetve zajlik a 2 hektáros vén-hegyi terület telepítésre történő előkészítése. Nehezen haladunk a masszív fás-bokros terület tisztításával, de amit a természet több évtized alatt birtokba vett, azt nem két hétvégén fogjuk visszaszerezni. Előkerült hát a fűkasza fűrészlapos verziója, a láncfűrész és a karos olló. Kár, hogy nem fával fűtünk, mert van kitermelhető tüzelő bőven, amit így igyekszem majd cserealapnak használni, egy alig használt motoros permetezőre már van is ígéretem. Időközben a 16-os tételek is kipihenték a palackozás fáradalmait, így itt az idő, hogy megnyissuk a saját webshopot, amivel a tervek szerint december elejéig elkészülünk. Az évben vár még rám egy államvizsga, majd egy szakdolgozat-védés is, hogy ne unatkozzak, aztán ráfordulhatunk a 2018-as szezonra!
Hajdu Roland2017. november 16.

Blog – 2017. augusztus 26.

Pincetúra, kicsit máshogy. A korábbi bejegyzésemben emlegetett egykori egri uradalmi pince felfedezése a napokban folytatódott. Szőlész-borász kollégámmal, Janival éppen a pince takarítására adtuk a fejünket, amikor az elemlámpa fényénél (a villany bekötése folyamatban – ez is megérne egy misét) két évszámot fedeztünk fel a pince egyik falrészletébe vésve. Az első évszám 1921 volt, ez annak a Szeberin Vendelnek a születési éve, aki a pince egykori tulajdonosaként hosszú ideig nagyon nagy becsben tartotta a helyet, gyermekként még volt szerencsém találkozni vele. Ebben még önmagában nincs semmi meglepő, ugyanakkor a második évszámon egy pillanatra elakadt a lélegzetünk: 1757. Hogy ez a szám egy korábbi tulajdonoshoz, vagy a pince létesítéséhez kapcsolódik az egyelőre rejtély, mindenesetre hátborzongató belegondolni, hogy egy 260 éve már a föld mélyébe vájt helyen születhetnek meg a jövő borai. Ahogy írtam, a pince korábbi egri uradalmi tulajdon volt, talán egyszer a levéltárban találok majd a pincéről valami kézzelfogható adatot. Mire kezdtünk volna magunkhoz térni, a jobb oldali fal mellett felfedeztünk egy – az eddigi fényviszonyok mellett nem látott – dupla kőlapot. Szemmel láthatólag valamilyen üreg lezárását szolgálhatja már egy ideje, így némi izgalommal vegyes kíváncsisággal úgy döntöttünk, hogy megnézzük, milyen kincseket rejtenek a lapok. Egy üreg az üregben. Kerestünk egy alkalmas vascsövet és rövid szenvedést követően sikerült aláfeszíteni és megemelni az egyik – körülbelül 50 kilós – kőlapot. A legtöbb környékbeli pince, amiben jártam, rendelkezik egyfajta négyzetes kialakítású veremmel, amibe a korábbi tulajdonosok a bort vagy más terményt rejtették el a fináncok vagy az aktuális ellenségek elől az évszázadok során, így arra gondoltunk, itt is valami hasonlóra fogunk lelni. Ezek a vermek általában 1-2 négyzetméter alapterületűek és ritkán mélyebbek 1 méternél, kialakításuk jellemzően elég elnagyolt. Bevilágítva a kőlap alá először 3 lépcsőfokot pillantottunk meg, amihez hasonlót én eddig ilyen veremben még sehol sem láttam, hiszen azok mérete nem indokolja azt. A lépcsőfokok a jobb oldali fal alá vezetnek, ami alatt egy igényesen kialakított mintegy 2 méter mély szabályos kör alakú vermet találtunk. Talaja csontszáraznak látszik, de ami a leginkább meglepő, hogy a verem kupola-formájú mennyezete és a falak nagy gondossággal vannak kivájva, a verem falai sokkal simábbak, mint a pincében bárhol máshol. Nem mentünk le a verembe felfedezni azt, valószínűleg nem találunk majd semmit benne, bár a talajt biztos át fogjuk vizsgálni egyszer. Első ránézésre az igényes kialakítás alapján a helység funkciója sokkal inkább emberek korábbi elrejtését sejteti, persze bármit el lehetett benne dugni. Ránézésre 6-8 ember is kényelmesen el tud benne bújni rövid időre, kérdés persze, hogy a kőlapokat lezárva hogyan jutottak tartósan levegőhöz az elrejtettek, de talán erre is választ kapunk majd egy következő felfedezőtúra alkalmával. Indiana Jones-i kalandjaimon kívül persze a fő feladatok a szőlészet területén is folytatódtak, egy kitűnőnek ígérkező évjárat van kialakulóban. Növényvédelmi gondjaink sajnos vannak, de egyébként komoly minőségre van kilátás. A komoly hőösszegek miatt korai szüretekre számítok, nem is annyira a gyors cukorgyűjtés miatt, mert ezt igyekeztünk évközben kezelni, sokkal inkább a savak fogyása okán. Egyes fajtáknál már a napokban alacsonyabb savakat mértünk, mint a tavalyi szüreti adatok esetén, így a rizlingszilváni, zenit, leányka hármasnál nagyon észnél kell lenni a szüreti időpont kijelölését illetően. A 2016-os 5 forgalmi tételünk már lepalackozva érik, jelenleg a kereskedelmi partnerek felkutatása zajlik, akikkel tartósan együtt dolgozhatunk. Az érlelő pincék így kiürítve várják a 2017-es tételeket, 2 hét múlva az első szüretekkel megkezdjük a termés betárolását.
Hajdu Roland2017. augusztus 26.

Blog – 2017. június 27.

Viharos gyorsasággal történnek az események körülöttünk, így nincs idő hátradőlni vagy éppen keseregni a történéseken. Az egyik legfontosabb megosztani valóm, hogy sikerült egy komoly vájt tufa pincével bővíteni a birtokot. A jelenlegi kis bogácsi pincémtől nem messze vásároltam egy komolyabb, 35-40 méter hosszú, korábban egri uradalmi tulajdonban lévő pincét, melyet már hosszú évek óta nem használtak. Ennek ellenére tiszta illat fogadott, száraz a belseje és méreténél fogva stabil a hőmérséklete. Idén még nem tudom használatba venni, hiszen az áramot vissza kell köttetni, a víz pedig még nincs leágaztatva, de jövőre már itt lesz a borok fő feldolgozási és érlelési helye. Ez azért is lényeges, mert a jelenlegi helyen a szüret vége felé már komoly akrobata-munka bármit is csinálni, de még idén megoldjuk. A pince története jó régi lehet, idővel tervezem, hogy az egri levéltárban utánanézek. Amit tudunk, hogy 45-ben az oroszok bevonulásakor 72 embernek nyújtott napokig menedéket és hogy a Csecslyuki pincesor Bogács legrégebbi pincesorai közé tartozik.

Az újonnan vásárolt 2 hektáros vén-hegyi területre kalandos körülmények közt végül megkaptam a telepítési engedélyt és időközben a határokat is kimértük egy földmérővel. Remélem júliusban neki tudunk állni a kitakarításának. Az évjárat eddig nagyon meleg, elegendő mennyiségű csapadékkal. Ez utóbbiból elég rendszeresen kaptunk, így az ország egyik leginkább peronoszpóra-veszélyes övezete lettünk, ha a lisztharmat-nyomás amúgy nem lett volna elegendő. Látszanak is kisebb gondok emiatt, amúgy ettől függetlenül bizakodhatunk, mert a virágzás szépen lezajlott és lassan a fürtzáródás kezdődik meg. Szép, vitális az állomány, de hogy ne érezze annyira jól magát, a napokban kapja meg az első hőhullámot miheztartás végett.

Időközben megtörtént a borok első fellépése is, úgy a borvidéki borversenyeken, mint a nagyközönség előtt. Az Avasi Borangolásra nem lettünk kész, így ott idén még nem szerepeltünk, de a bogácsi fő rendezvényen pár napja már az első három tétel bemutatkozhatott. A Zenit és a Kékfrankos rozé a mezőkövesdi Dollár-hegyen termett, míg a Patvaros Janival közös Chardonnay Zsércz Bükkzsércen a Mike dűlőben látta meg a napvilágot. Pozitív volt a fogadtatásunk, sokan örültek, hogy végre feltűnnek bükki borok is palackozott kiadásban. A borbírák is elégedettek az eddigi teljesítménnyel, leginkább a Zenit viszi a prímet a versenyeken, de így frissen palackozás után még sokat javulhat harmóniában a többi tétel is. Július közepén érkezik az újabb két bor, a Kékfrankos és a már nagyon várt Chardonnay Cherép. Akkor aztán irány a borkereskedők világa, ami a 16-os évjárat zárása, egyúttal az igazság pillanata lesz számunkra!
Hajdu Roland2017. június 27.

Blog – 2017. április 8.

A tervezett birtoképítés számomra is meglepő gyorsasággal halad, sikerült 8 egymás mellett fekvő földdarab tulajdonosával megegyezni, így rövidesen hozzám kerülhet a bogácsi Vénhegyen parlagon fekvő területek egy 2,05 hektáros része. A terület szőlészeti felhasználása jelenleg erős képzelőerőt igényel, tekintettel az akác-csipke-kökény kombináció intenzív jelenlétére. A metszésekkel, kötözéssel végeztünk, a következő napokban némi oltvány-pótlást lesz napirenden. Az időjárás eddig száraz és aránylag meleg, a januári hó óta mindössze a napokban hullott 20 mm körüli csapadék. A korai meleg korai rügyfakadást is eredményezett, a Vénhegyen található cabernet franc tavalyi telepítésünk március végén már fakadt (jelenleg 3-4 leveles állapotban van), de a kékfrankos is április 5. körül indult meg, ami sok éves átlagban is igen korainak mondható. Az évjáratra nézve ez nagyon bíztató, remélem a fagy nem büntet meg a következő hetekben.

Ahogyan ígértem, próbálok a 2016-os évjáratról valamilyen körképet adni, már ami a saját borokat illeti. Összességében azért nehéz erről nyilatkoznom, mert ilyen szintű alapossággal, mint a tavalyi évben, még soha nem elemeztem és dokumentáltam le évjáratot. Számos analitikai vizsgálat és személyes megfigyelés történt, melyek között vannak számomra meglepetések, de lehet, hogy ez csak a korábbi „információhiány” miatt meglepő. Ami biztosan elmondható, hogy a 2016-os évjárat savai markánsak, nem is annyira mennyiségüket, mint inkább összetételüket tekintve. Ez kimondottan jó előjelnek tűnik az érlelhetőség és eltarthatóság szempontjából. A kivételesen hosszú szeptemberi meleg a hűvösebb augusztus ellenére komoly cukortartalmat eredményezett, emiatt talán alkoholban egy kicsit magasabbak lettek a borok paraméterei, mint szerettem volna. Ugyanakkor az augusztusi savroppantó meleg híján kicsit ki kellett várnom a szüretekkel. Felénk a csapadék ismét átlagon aluli volt, holott az ország nagyobb részét ismét jelentős csapadék terhelte. A vörösek és a hozzájuk kapcsolódó rozé vagy siller színanyagban visszafogottabb lett, de összességében egy kecses, törékeny elegancia bontakozik ki belőlük. Ezek a borok kékfrankosból készültek. Összesítve – bár még néhány tétel alakulóban van – nem kívánhattam volna kedvezőbb évjáratot indulásként magamnak, különösen ha arra gondolok, milyen fagy- és jégkárokat szenvedtek el más borvidékek szőlősgazdái. Bízom benne, hogy sikerült kellőképpen élnem a szerencsémmel.
Hajdu Roland2017. április 8.

Blog – 2017. február 25.

Elindult hát „munkásságom” irodalmi dokumentálása is. Eddig is sok minden történt, amíg idáig eljutottam, de az út nagyobbik része remélhetően azért még hátra van. Második önálló évjáratom első lépései még a tavalyi decemberhez köthetőek, amikor is szerves trágyát terveztünk kijuttatni néhány ültetvénybe. Próbálkozásunkat a korai fagyok hiúsították meg, illetve az aktuális reggelen Jenőt elvitték a rendőrök áramlopás miatt… Jenő és testvérei nem túl gyakran dolgoznak nálam, de most éppen jól jöttek volna. A januári régen látott kemény fagyok (7 éjszakán mértek -20 alatti minimumot Bogácson) közben nem sok teendő van a szőlőben, amúgy sem vagyok a korai metszések feltétlen híve. Ez a hozzáállásom idén a várható fagykárok miatt különösen jó döntésnek bizonyult. Február 24-én kezdtem a metszést a cserépfalui Csurdóka-dűlőben a chardonnay ültetvényen, ahol 5% alatti fagykárt látok. A gyengébb kondíciójú tőkék sérültek, van köztük teljes elhalás is, de általában a termőkarok újranevelésével megmenthetők a tőkék. A rügyek fakadásáig a metszésen kívül szeretném befejezni a trágyázást (ha már így alakult), lesz még az ilyenkor szokásos venyige szárzúzás, kötözés és támrendszer igazítás. A meglévő ültetvények zöme 20-35 éves, itt már minden évben akad tennivaló. A karózás különösképp nem jó munka. De hát Bandi bá, a cserépi ezermester megmondta, hogy az a baj a jó munkával, hogy olyan, mint a szép temetés: nem létezik. Remélem az idő nem lesz túl nedves, mert a feladatot így is úgy is el kell végezni, de dagonyázva nem akkora élmény. Ezen kívül készülünk az első 3 bor április eleji palackozására. Egy bükkzsérci chardonnay, egy zenit és egy kékfrankos rozé (mindkettő Mezőkövesd Dollár-hegy) lesz az első kanyar. Jelenleg zajlik a palackozás letárgyalása Egerben, de ki kell választani még a palackot, a csavarzárat is. Nagy kő esik le a szívünkről, ha már palackban láthatjuk az első „gyerekeket”.

A téli időszakban van lehetőség a birtok építésének tervezésére is, úgymint pályázati lehetőségek és megvásárolni tervezett területek feltérképezése. Van néhány kiszemelt terület, melyek többnyire parlagon hevernek, ezek szó szerinti feltérképezéséhez a helyi földhivatalt kell megkeresnem. Remélem, pár héten belül lesznek fejlemények és a Janival közösen művelt 2,5 hektárunkhoz újabb földdarabok csatlakozhatnak. Az okosok úgy tartják, hogy az előző évjáratról február környékén lehet biztosat mondani, így következő bejegyzésemben a 2016-os évjárat borairól írom meg a tapasztalataimat.
Hajdu Roland2017. február 25.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás