Analitika a kép alatt!

Rizlingszilváni

Müller nemesítette, elképzelései szerint Rajnai rizling és Zöldszilváni fajtákból. A modern kutatásoknak hála ma már tudjuk, hogy talán a svájci szél viccelte meg, de Szilváni helyett Madeleine Royal a másik szülő. A nevét megtarthatta itthon, de sokan ma már Müller Thurgau-ként ismerik, Németországban gyakori a Rivaner elnevezés is. Az első parcella volt, amit a szüleim a nevemre írattak Bogácson, így van némi érzelmi kötődésem a fajtához. Ennek tudható be, hogy még szakdolgozatot is sikerült írnom a fajtából. Az átkosban magas termőképessége miatt ültették, Ausztriában máig ő az újbor. Van némi aromatikus képessége, amit gyorsan elveszít, ha későn szüreteljük. Savait az ásványosabb talajon aránylag megőrzi, de képes lelágyulni. Az idősebb generációk gyakran nosztalgikusan szeretik, mandulásan kesernyés lecsengése egyedivé teszi.

A 2020-as évjárat:
A 2019-es Rizlingszilváni sikerein felbuzdulva folytattuk a tavalyi gyakorlatot és a bogácsi Galagonyás dűlő három parcelláját (összesen 0,9 ha) időben lépcsőzetesen szüreteltük, így érve el, hogy a fajta gyorsan elvesző aromatikus képességeiből minél többet megőrizzünk. 1- 1,5 kg-os terheléssel szüreteltünk, a rövid héjon áztatás után az újbor hordóban spontán erjedt. Ezt követően tartályban érlelődött néhány hónapig finomseprőn. Illatában diszkréten elsődleges szőlőillat és mezei virág bukkan fel, némi mézes felhanggal. A vulkanikus talajnak hála az alacsony (5,3g/l) savak ellenére jó a tartása. A spontán erjesztésben 6g körüli maradékcukornál állapodtunk meg.