2020. július 23.

A Kárpát-medence malmai lassan őrölnek, de azért halad az a munka! Mintegy 9 hónappal a szőlőtelepítési pályázatom elutasítására beadott kifogásom után megérkezett a válasz, melyben helyben hagyták a panaszom és elfogadták az érvelésem. A döntés ellen fellebbezni nem lehet, elvileg visszakerül az ügy a pályázati irányító hatósághoz, akinek be kell kérnie a 2018-as SZJA bevallásom, ami ha létezik és időben benyújtásra került, akkor a kérelmem ezen a jogcímen nem utasítható el. Szóval van remény, de azért pezsgőt még nem bontottunk! Közben a telepítésen igyekszünk lépést tartani a gyomokkal és az ifjonc szőlők mellé már elhelyeztük a karókat. Megpróbálom csak karó segítségével kinevelni a szőlő törzséhez és a kordonkarhoz szükséges mintegy 160 cm-nyi hajtást, ami ugye nem egyszerű mutatvány, mivel a karókból mindössze 80 cm hasznos hossz áll rendelkezésemre. A probléma forrása ugyebár az elutasított pályázat miatti forráshiány, hiszen normál körülmények között mostanra már komplett támrendszernek kellene állni, ahol a kifeszített huzalokhoz vidáman rögzíthetnénk a mostanában igencsak megnyúló hajtásokat. Ettől függetlenül egész jó állapotban van a telepítés nagy része, főleg a Furmint és a Pinot noir mutat nagyobb növekedést, jövőre nagy részükről már szüretelni fogunk. A vadak aránylag kisebb számban látogatják a területet, bár vadnyulat rendszeresen látunk, néha egy-két őz is feltűnik és szarvas-nyomot is látni az eső utáni sárban.

Az év elég hektikusra sikerült idáig, a tavaszi aszályosabb idő után Medárd hozta a formáját, ám nem a tankönyvi nyugati áramlások szállították a csapadékot, hanem rendszeresen keletről érkezett az eső. Ennek egy előnye volt, hogy peronoszpóra-fertőzést onnan nem igazán tudtunk elkapni, így hiába volt minden ideális a gombás betegségekhez, mindössze az elmúlt napokban észleltünk először fertőzési tüneteket, amit reményeink szerint meg tudunk fogni a következő napokban, illetve a 30 fokos napi csúcsok nem igazán fekszenek neki. Lisztharmattal sincs túl sok gondunk, persze szokás szerint alapos és rendszeres zöldmunkát végzünk, hiszen rövid karanténos tartózkodás után a váraljai „kommandó” ismét munkába lendült. Az idei év slágere – csak hogy ne maradjunk dögvész nélkül – a fekete rothadás terjedése, amiről az elmúlt években már hallani lehetett, de nálunk érdemben csak most bukkant fel. Ami kissé aggasztó ezzel kapcsolatban, hogy ökológiai művelésben nincs alkalmazható ellenszer ellene, így bízom benne, hogy nem lesz rendszeres és aktív fertőzés az ültetvényeinkben a jövőben. Az ökológiai tapasztalataink folyamatosan szaporodnak, úgy fest, egyre ellenállóbbak az ültetvényeink. A hajtásnövekedések nem túl gyorsak, amitől masszívabb, ellenállóbb a növények szövete és kevesebb felesleges zöld felületet kell az év során lemetszenünk. A talajélet és a biodiverzitás végleges kialakítása lesz a következő évek fő feladata, de már most is egész jól állunk ezen a téren. Idén felhagyunk a fizikai talajművelés nagy részével, nem forgatjuk a talajt, mindössze néhány területen és ott is csak minden második soron végeztünk talajlazítást. A bolygatatlan talajban kialakul egy talajbaktérium-talajgomba (mikorrhiza) egyensúly, ami mindenhol jelen van, ahol nincs emberi beavatkozás. Ezek a mikroszkopikus populációk számos hasznos feladatot elvégeznek és szoros szimbiózisban élnek a gazdanövényekkel, jelen esetben a szőlővel. Hogy melyik csoportosulás kerekedik felül, az sok mindentől függ, de a talajtakaró növények fajösszetétele árulkodó lesz az eredmény szempontjából. A végső cél a szőlőművelés szempontjából az, hogy az évről-évre leaprított metszési venyige és minden szerves korhadó anyag (talajtakaró növények, gyomok) egy stabil, élő rendszer részeként ismét átalakul felvehető természetes szerves tápanyaggá, ami segíti a tápanyag-gazdálkodási rendszerünket, így nem kell semmit kijuttatnunk a talajon keresztül.

Időközben kis csúszással sikerült megtartanunk a Szövetség a Bükki Borvidékért Egyesület újabb sajtónapját, ahol bemutatkozott az első bükki közösségi bormárka a Bálvány. Hosszas előkészületet követően 6 borászunk 5300 palackkal készítette el ezt a Chardonnay-Olaszrizling-Zenit házasítást, ami reményeink szerint méltón és hitelesen képviselheti a Bükki borvidéket bárhol a világban. Az eddigi fogadtatás pozitív, reméljük, egyre több borszeretőhöz juthat el a bor a közeljövőben. Ugyanitt sikerült megállapodást kötnünk Miskolc városával és Veres Pál polgármesterrel arról, hogy a város és az egyesület közösen küzd majd a borvidék fennmaradásáért. Egykori miskolciként büszke vagyok, hogy végre sikerült idáig eljutnunk.
A karantén után ismét sok helyre hívnak és számos új helyszínen tudunk megjelenni a borokkal, nő az éttermek és vinotékák száma is, ahol jelen lehetünk. Igyekszem minden megkeresésnek eleget tenni, persze csak úgy, hogy közben a szőlőművelés és a pince dolgai ne sérüljenek.

BLOG