A sok felgyülemlett esemény és történés közül – a teljesség igénye nélkül – a vén-hegyi telepítésről mesélnék bővebben. Részben, mert a birtoképítés kapcsán ez egy meghatározó mérföldkő, részben mert idén számos negatív impulzus mellett mégiscsak itt történik a leginkább pozitív előrelépés. De haladjunk sorjában…
Az új telepítésre igényelni tervezett támogatás egyes adminisztratív feltételei miatt a telepítés-elkészítési munkák csak idén január 1-jét követően kezdődhettek el. Így a 2 hektárnyi terület tavalyi hősies kitakarítása után ebben az évben állhattunk neki a mélyszántásnak, ami a száraz év eleji viszonyok mellett elég akadálymentesnek tűnt. Ez az idilli kép a terület utolsó 10%-os szeletéhez érve foszlott szerte, amikor is az egyébként gondosan kituskózott, nagyobb gyökerektől kanalas munkagéppel megszabadított területben egy számunkra nem látható – korábban kidőlt – tuskómaradvány szinte leszakította az ekét a 270 lóerős gépről. A forrasztások annyira maradtak a helyükön, hogy haza tudott érni a masina, de a javítandó alkatrész megérkezésének tolódása és az időjárás változása miatt a befejezést mélylazítóval végeztük el, mondván: ez már a terület széle, nagy gond nem lehet belőle. Nagyobban nem is tévedhettünk volna, de erről később! A szántás elmunkálása két körben történt meg, a légkondis traktor két menet után szinte veteményezésre alkalmas területet varázsolt a szántás után még méteres hantokkal tűzdelt, gyalogosan nem járható területből. Persze a két kör közben kézi erővel és homlokrakodós géppel támogatva szedtük ki a szántás által felszínre került gyökérmaradványokat. Itt karnyi vastag gyökerekre kell gondolni, a vékonyabbakkal nem éri meg vesződni, a későbbiekben elenyésznek maguktól. A telepítés következő lényegi része a sorok és tőkék helyének kimérése, a kitűzés. Ez egy elég macerás folyamat, főleg, ha nincsenek szomszédok által kijelölt határok, nem is untatnék vele senkit és hát az igazat megvallva nem is lett készen telepítésre a teljes területen, így a telepítés közben kellett azt folytatni. Az oltványokat Pécsről szállítottuk a bogácsi pincébe, ahol a gyökereik készre metszése következett, ami négy embernek nagyjából 2 teljes nap. A beáztatott szaporítóanyag hidrofúrós ültetéssel került a helyére. Ez az egy mondat a lényeget tartalmazza, azonban nem adja vissza a közben eltelt 5 nap igazi szépségét. Az anyagi részét hagyjuk – ha sikeres a pályázat, a felét elvileg visszakapom – a humán és tárgyi feltételek tekintetében azonban nyugodtan elmélyülhetünk egy kicsit. A hidrofúró – leánykori nevén „puska” – egy T-alakú kúpos kézi fúró, ami tömlővel csatlakozik a traktor által húzott vizes tartályhoz és a „puskás” egy csappal nyithatja meg a vizet, hogy a kúp kifúrt lukán keresztül víz spriccoljon ki, segítve a kézi erővel történő fúrást és az oltvány gyökerének iszapos közegbe kerülését. Tehát esetünkben a traktor húzza a tartályt, a tartály „húzza” a puskát, a puska „húzza” a puskást… Őt követi általában 3-4 személy, akik az oltványos vödröt magukkal tologatva helyezik be az oltványt a kifúrt lukakba. Ők rendelik vissza a puskást, ha kis lukat fúrt, vagy ha a vizet elitta a föld, majd finomszemcsés földdel iszapolják a gyökeret és felkupacolják – másnéven „csirkézik” – (szükség szerint) a föld feletti részt. Mindezt 7500 alkalommal, egyszerre két szőlősort építve. A víz nem magától érkezik a helyszínre, hanem egy lajtos-kocsin kell folyamatosan hozatni a patakról, napi 5-10 ezer liter mennyiségben. Átadni írásban nehéz a szenvedéseinket, de végül napi 10-12 órás menetekkel, napi 10-13 emberrel 5 nap alatt elkészült a „mű”. A háttérben eközben Piroska és Jolánka napi szinten készítették a brigád-ebédet, lucskos káposzta, körömpörkölt, bográcsgulyás jellegű fitnesz-menüt. Mert hát a szőlőtelepítés is egyfajta fitnesz, csak agro-fitnesz. A befejezéshez érve úgy éreztem magam, mint az egykori felfedezők, amikor a hőn áhított ismeretlen földrészen először partra léphettek: sikerült! Ám ekkor még nem is sejtettem, hogy hátra vannak a „bennszülöttek” és a természeti katasztrófák.
Azt, hogy nem sejtettem, talán túlzás állítani, hiszen a körbekerítése a területnek már telepítés előtt napirenden volt. Ám reálisan nem sikerült ezzel foglalkozni, hiszen közben egy borbár kinyitása is aktuálissá vált annak minden hozományával (erről majd egy másik alkalommal), így a döntés megszületett: ahogy kész az ültetés, kerítünk! Igen ám, de ami egyik oldalon áldás, az a másikon átok. Masszív több hetes esős időszak kezdődött, ami az ültetésnek igen jót tett, de a bekerítést lehetetlenné tette. Időnként gumicsizmában gyalog bejutva a területre látható volt, hogy nyúl, őz, szarvas is járja a területet, de megértőek voltak és nem csemegéztek a közben szépen fejlődő szőlő-növendékekből. Talán sejtették, hogy kapunk ennél nagyobb csapást is nemsokára.
Június 16-án a Bogácsot ért komoly jégkárt is okozó vihar még csak a frissen kézzel bekapált szőlősorokon futott le a terület aljára, némi föld kíséretében, de a 23-án délután érkező 70 mm feletti villámárvíz, ami a faluban is óriási károkat okozott, legrosszabb rémálmaimat váltotta valóra. A terület felső útjára ömlő és a telepítésen keresztül lefelé utat találó és felgyorsuló csapadékvíz kiegészülve a területre lehullott víztömeg végigömlött az ültetésen. A végeredmény: ezer körüli tőke pusztulása, komplett sorok hiányoznak. Elsősorban a középső meredekebb Furmint-csatorna és az alatta fekvő Kékfrankosok szenvedték el a károk nagyját. Kialakult 2 nagy méretű árokrendszer. A nagyobb (a korábban emlegetett mélyszántás és lazítás határán) kb 150 méter hosszan, méteres szélességben, 60-100 cm mélységben több mint 100 köbméter földet vitt le, a kisebb inkább delta-torkolat szerűen elterülő kevésbé mély földmosásokat okozott.
A kárenyhítést megkezdve 4 ember kézikapával igyekezett a megmaradt állományon a helyenként 20 centis földhiányt „visszaszerezni”, kevés sikerrel. A terület felső útjánál egy övárkot alakítottunk ki az eredeti, de azóta gondozatlan helyén, a kitermelt földből pedig egy sánc-szerű kisebb gátat képeztünk. A lenti úton összegyűlt és megmaradt lehordott föld felkupacolása (hogy legyen majd mit visszatölteni) és a lenti út helyreállítása még a következő napok fejleménye. A kimosott árkok egyelőre megmaradnak, a 2,45 méteres sorokban csak kis Bobcat tudna közlekedni, ami 0,5 köbméter födet szállítva több mint egy hónapig dolgozhatna. A megoldást tehát ki kell még találni, de nem az őszi szezonig fog ez megtörténni, mivel egy újabb komoly esőzés ismételten lehozná a lazább földréteget, hanem egy csapadék-mentesebb időszakban tervezem a kivitelezést.
Az eset óta a megmaradt állományt nem soronként csak tőkénként kézi kapával körbekapáljuk, hogy a sorközben és soraljban a takarónövényzet kialakulhasson. Az eredeti tervektől eltérően így fizikai talajművelés egyelőre nem lesz, kaszáljuk a területet, hogy a gyomnövények gyökérzete által stabilizálódjon a meglévő ültetvény talaja. A támrendszer és a körbekerítés kiépítése is egyelőre várat magára, minden a pályázat elbírálásának függvénye. 3 hiánypótláson vagyunk túl, bizakodom és várok, más egyebet nem tehetek. Tanulság sok és sokféle van, ha a lírai hangvételűt szeretném levonni, az valahogy úgy szólna: amit a természet 50 év alatt elvett, azt nem egy hétvégén fogjuk visszahódítani. Avagy: ne gondold, hogy már a tiéd a föld, azért mert a partjára léptél…
Az új telepítésre igényelni tervezett támogatás egyes adminisztratív feltételei miatt a telepítés-elkészítési munkák csak idén január 1-jét követően kezdődhettek el. Így a 2 hektárnyi terület tavalyi hősies kitakarítása után ebben az évben állhattunk neki a mélyszántásnak, ami a száraz év eleji viszonyok mellett elég akadálymentesnek tűnt. Ez az idilli kép a terület utolsó 10%-os szeletéhez érve foszlott szerte, amikor is az egyébként gondosan kituskózott, nagyobb gyökerektől kanalas munkagéppel megszabadított területben egy számunkra nem látható – korábban kidőlt – tuskómaradvány szinte leszakította az ekét a 270 lóerős gépről. A forrasztások annyira maradtak a helyükön, hogy haza tudott érni a masina, de a javítandó alkatrész megérkezésének tolódása és az időjárás változása miatt a befejezést mélylazítóval végeztük el, mondván: ez már a terület széle, nagy gond nem lehet belőle. Nagyobban nem is tévedhettünk volna, de erről később! A szántás elmunkálása két körben történt meg, a légkondis traktor két menet után szinte veteményezésre alkalmas területet varázsolt a szántás után még méteres hantokkal tűzdelt, gyalogosan nem járható területből. Persze a két kör közben kézi erővel és homlokrakodós géppel támogatva szedtük ki a szántás által felszínre került gyökérmaradványokat. Itt karnyi vastag gyökerekre kell gondolni, a vékonyabbakkal nem éri meg vesződni, a későbbiekben elenyésznek maguktól. A telepítés következő lényegi része a sorok és tőkék helyének kimérése, a kitűzés. Ez egy elég macerás folyamat, főleg, ha nincsenek szomszédok által kijelölt határok, nem is untatnék vele senkit és hát az igazat megvallva nem is lett készen telepítésre a teljes területen, így a telepítés közben kellett azt folytatni. Az oltványokat Pécsről szállítottuk a bogácsi pincébe, ahol a gyökereik készre metszése következett, ami négy embernek nagyjából 2 teljes nap. A beáztatott szaporítóanyag hidrofúrós ültetéssel került a helyére. Ez az egy mondat a lényeget tartalmazza, azonban nem adja vissza a közben eltelt 5 nap igazi szépségét. Az anyagi részét hagyjuk – ha sikeres a pályázat, a felét elvileg visszakapom – a humán és tárgyi feltételek tekintetében azonban nyugodtan elmélyülhetünk egy kicsit. A hidrofúró – leánykori nevén „puska” – egy T-alakú kúpos kézi fúró, ami tömlővel csatlakozik a traktor által húzott vizes tartályhoz és a „puskás” egy csappal nyithatja meg a vizet, hogy a kúp kifúrt lukán keresztül víz spriccoljon ki, segítve a kézi erővel történő fúrást és az oltvány gyökerének iszapos közegbe kerülését. Tehát esetünkben a traktor húzza a tartályt, a tartály „húzza” a puskát, a puska „húzza” a puskást… Őt követi általában 3-4 személy, akik az oltványos vödröt magukkal tologatva helyezik be az oltványt a kifúrt lukakba. Ők rendelik vissza a puskást, ha kis lukat fúrt, vagy ha a vizet elitta a föld, majd finomszemcsés földdel iszapolják a gyökeret és felkupacolják – másnéven „csirkézik” – (szükség szerint) a föld feletti részt. Mindezt 7500 alkalommal, egyszerre két szőlősort építve. A víz nem magától érkezik a helyszínre, hanem egy lajtos-kocsin kell folyamatosan hozatni a patakról, napi 5-10 ezer liter mennyiségben. Átadni írásban nehéz a szenvedéseinket, de végül napi 10-12 órás menetekkel, napi 10-13 emberrel 5 nap alatt elkészült a „mű”. A háttérben eközben Piroska és Jolánka napi szinten készítették a brigád-ebédet, lucskos káposzta, körömpörkölt, bográcsgulyás jellegű fitnesz-menüt. Mert hát a szőlőtelepítés is egyfajta fitnesz, csak agro-fitnesz. A befejezéshez érve úgy éreztem magam, mint az egykori felfedezők, amikor a hőn áhított ismeretlen földrészen először partra léphettek: sikerült! Ám ekkor még nem is sejtettem, hogy hátra vannak a „bennszülöttek” és a természeti katasztrófák.
Azt, hogy nem sejtettem, talán túlzás állítani, hiszen a körbekerítése a területnek már telepítés előtt napirenden volt. Ám reálisan nem sikerült ezzel foglalkozni, hiszen közben egy borbár kinyitása is aktuálissá vált annak minden hozományával (erről majd egy másik alkalommal), így a döntés megszületett: ahogy kész az ültetés, kerítünk! Igen ám, de ami egyik oldalon áldás, az a másikon átok. Masszív több hetes esős időszak kezdődött, ami az ültetésnek igen jót tett, de a bekerítést lehetetlenné tette. Időnként gumicsizmában gyalog bejutva a területre látható volt, hogy nyúl, őz, szarvas is járja a területet, de megértőek voltak és nem csemegéztek a közben szépen fejlődő szőlő-növendékekből. Talán sejtették, hogy kapunk ennél nagyobb csapást is nemsokára.
Június 16-án a Bogácsot ért komoly jégkárt is okozó vihar még csak a frissen kézzel bekapált szőlősorokon futott le a terület aljára, némi föld kíséretében, de a 23-án délután érkező 70 mm feletti villámárvíz, ami a faluban is óriási károkat okozott, legrosszabb rémálmaimat váltotta valóra. A terület felső útjára ömlő és a telepítésen keresztül lefelé utat találó és felgyorsuló csapadékvíz kiegészülve a területre lehullott víztömeg végigömlött az ültetésen. A végeredmény: ezer körüli tőke pusztulása, komplett sorok hiányoznak. Elsősorban a középső meredekebb Furmint-csatorna és az alatta fekvő Kékfrankosok szenvedték el a károk nagyját. Kialakult 2 nagy méretű árokrendszer. A nagyobb (a korábban emlegetett mélyszántás és lazítás határán) kb 150 méter hosszan, méteres szélességben, 60-100 cm mélységben több mint 100 köbméter földet vitt le, a kisebb inkább delta-torkolat szerűen elterülő kevésbé mély földmosásokat okozott.
A kárenyhítést megkezdve 4 ember kézikapával igyekezett a megmaradt állományon a helyenként 20 centis földhiányt „visszaszerezni”, kevés sikerrel. A terület felső útjánál egy övárkot alakítottunk ki az eredeti, de azóta gondozatlan helyén, a kitermelt földből pedig egy sánc-szerű kisebb gátat képeztünk. A lenti úton összegyűlt és megmaradt lehordott föld felkupacolása (hogy legyen majd mit visszatölteni) és a lenti út helyreállítása még a következő napok fejleménye. A kimosott árkok egyelőre megmaradnak, a 2,45 méteres sorokban csak kis Bobcat tudna közlekedni, ami 0,5 köbméter födet szállítva több mint egy hónapig dolgozhatna. A megoldást tehát ki kell még találni, de nem az őszi szezonig fog ez megtörténni, mivel egy újabb komoly esőzés ismételten lehozná a lazább földréteget, hanem egy csapadék-mentesebb időszakban tervezem a kivitelezést.
Az eset óta a megmaradt állományt nem soronként csak tőkénként kézi kapával körbekapáljuk, hogy a sorközben és soraljban a takarónövényzet kialakulhasson. Az eredeti tervektől eltérően így fizikai talajművelés egyelőre nem lesz, kaszáljuk a területet, hogy a gyomnövények gyökérzete által stabilizálódjon a meglévő ültetvény talaja. A támrendszer és a körbekerítés kiépítése is egyelőre várat magára, minden a pályázat elbírálásának függvénye. 3 hiánypótláson vagyunk túl, bizakodom és várok, más egyebet nem tehetek. Tanulság sok és sokféle van, ha a lírai hangvételűt szeretném levonni, az valahogy úgy szólna: amit a természet 50 év alatt elvett, azt nem egy hétvégén fogjuk visszahódítani. Avagy: ne gondold, hogy már a tiéd a föld, azért mert a partjára léptél…