+36 70 379 2472

Kategória: BLOG

BLOG bejegyzések

Blog – 2019. január 17.

Újabb évjárat került be a pincébe – az indulás óta a harmadik -, és összességében nyugodt szüreten vagyunk túl. Rekord korai szedések voltak 18-ban köszönhetően az április-májusi csapadékokkal segített kora nyárnak, amikor a szőlő megtorpanás nélkül fejlődött. Az ekkor kialakult 2-3 hetes előnyt a korábbi évjáratokhoz képest egészen szüretig sikerült megtartani, így magas cukrok mellett elég jó savakkal kerültek be a szőlők a pincébe. Elválásunk Janival azt jelentette, hogy mindketten önállóan végeztük a feldolgozást, ami az én esetemben szó szerint értendő. Mivel a napi szüreti mennyiségek alacsonyak – 15 mázsa alatt kellett feldolgozni minden nap – nem okozott különösebb nehézséget a helyzet, de néhány hasznos praktikát azért ki kellett eszelni, hiszen egyedül nem állhat az ember egyszerre egy húsz méteres szivattyú-tömlő mindkét oldalán. Több változás is elkezdődött borászati oldalon, így igazodva az évben elindított ökológiai műveléshez a Rizlingszilváni és az Olaszrizling erjesztése már spontán történt. Van még mit tanulni és tapasztalni ezen a fronton, de a borok jelenlegi állapota azt mutatja, hogy megéri elmélyedni a témában. Új vendég a pincében a Hárslevelű, mely egy bérelt bogácsi terület termése. Szeretnék a fajtával hosszabb távon foglalkozni, a tavaszi Furmint-telepítés miatt különösen, hiszen a két fajtában együtt gondolkodom. Sajnos az idei két jégkárom közül a Hárs kapta a nagyobbat, így mindössze 200 liter bor várja a fejleményeket. A jég okozta mennyiségi hiány és a kényszerű töppedés utáni sav-cukor viszonyok csak édes bor készítésének feleltek meg, így a tétel jelenleg 68 g maradék cukorral várja a fejleményeket. A korábbival ellentétben idén a rozét is hordóban erjesztettem és az évjárat vastag héjainak és gazdag színanyagának hála silleresen sötét tételre van kilátás. Némi finomseprő használat is folyamatban van, így a 18-as egyértelműen egy mélyebb, amolyan borosabb rozé lesz, nem az illatosabb fröccs-rozé stílus. Az új szereplők között üdvözölhetjük a Vén-hegy első Cabernet franc szüretének szűztermését is, melyből egy kis tétel került hozzám, a többi öcsémnél landolt. Szakértők egybehangzó véleménye szerint Friuli-stílust mutat, bármit is jelentsen ez… Hogy egy hordónyi borom legyen, házasítottam saját Kékfrankossal és némi mezőkövesdi Cabernet sauvignonnal öcsém műveléséből, így úton van az első „birtokvörös”.
A szőlők frontján természetesen marad az ökológiai irány, amit decembertől nálam már hivatalosan is ellenőriznek, így elindult az átállás. Ha minden sikeresen zajlik, a 2021-es évjáratból már biobor is készülhet majd. A napokban elindulok a metszéssel, tavalyhoz hasonlóan egyedül megyek neki a három hektárnak. Az év egyik fő attrakciója a tavaszi telepítés lesz a Vén-hegyen, ami Furmint, Kékfrankos, Pinot noir fajtákkal történik majd. Az oltványok készen várják a tavaszi költözést. A telepítés immáron pályázatos formában történik az új ültetvények esetében, remélem sikerül túljutni az adminisztráció útvesztőin, a borvidéken tudtommal én leszek az első. A terület előkészítő munkája a napokban indul egy adminisztratív ok miatt, így viszonylag feszes a menetrend a májusi telepítésig. Az időjárás is közbeszólhat még a viszonyokba, így megint lehet min izgulni.
A borvidék közösségi életében nagy változások történtek az év végén miután a Szövetség a Bükki Borvidékért mozgalmat elindítottuk. Egymást érték a hazai szaksajtós megjelenések, számos bor kapott összességében pozitív kritikákat. Szűk fél év alatt 5 teljes közgyűlést tartottunk, ahol a munka is elkezdődött, melynek eredményeként egy borvidéki bortípus került megfogalmazásra, valamint elkészült a konszenzusos javaslatunk a borvidék termékleírásának módosítására. A napokban lesz az ügy minisztériumi egyeztetése és a bor prototípusának bemutatása. Reméljük terveink meghallgatásra és megszívlelésre találnak a hegyközségek és a borvidék vezetésénél, így a lehetséges változások bejelentése ez utánra marad. Több vakkóstolást is rendeztünk saját tételeinkből és a tervezett bortípus kialakítása miatt, ami jó tapasztalat volt egymás megismerése és a borvidéki potenciál felmérése szempontjából. Sok ideje nincs a Bükknek a változásra, így igyekszünk hatékonyak lenni. Párhuzamosan fut még két további feladat; a dűlőink feltérképezése, melybe borvidéken kívüli – de egykoron szőlőtermesztő – települések és dűlőik is szerepelnek majd, valamint a borvidéki fajtakísérletek előkészítése, melynek jegyében Szekszárdra és Pécsre utazunk februárban, hogy a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet és a Heimann-család vendégeként okosodjunk a témában.
Következő bejegyzésemben izgalmas avas-hegyi kalandjaimról számolok be, melyeken keresztül erősen megérintett a múlt szelleme, valamint a vén-hegyi telepítés előkészítés is napirendre kerül. Izgalmas bogácsi fejlemények is alakulóban vannak, így lesz téma bőven!

Blog – 2018. szeptember 3.

Mi a baj, Borvidékem? – tette fel a kitűnő kérdést Nyulasi Gábriel, Az ihatóbb Magyarországért mozgalom vezetője a Bükki Borvidékre szervezett bemutatkozó túránk utáni sajtóelemzésében. Történt ugyanis, hogy sikeresen megalakítottunk egy mozgalmat – név szerint a Szövetség a Bükki Borvidékért nevűt – és elképzeléseinkről valamint az eddig történtekről egy egész napos borvidéki túra keretein belül igyekeztünk tájékoztatni a szőlős-boros szaksajtó munkatársait. Számunkra is elképesztő pozitív érzelmekkel érkeztek a résztvevők, akik kilencen egész nap jegyzetelve, fotózva, kérdezve szívták magukba a bükki információkat és rögzítették az aktuális állapotokat. Bejárták már a fél világot, látták, amit szőlő és borimádó ember láthat ezen a bolygón, mégis izgatottak voltak az elhanyagolt területek, a leharcolt dűlők, az útjukat kereső borok ellenére is. Valószínűleg érzik és tudják, értő kezekben valami nagy dolog is születhetne ezen a vidéken. Mi pedig hárman – két főszervező-társammal Borbély Roland és Sándor Zsolt borászokkal – hol pironkodva a borvidék aktuális állapotain, hol büszkén az adottságainkat ecsetelve és a borainkat bemutatva tartottuk bennük az érdeklődést a közösen eltöltött nap alatt.
Borvidékem, segítsünk rajtad? – tehettük volna fel mi is a kérdést néhány hónappal korábban, mikor a mozgalom szervezése elindult. Néhány közös miskolci boros megjelenésünk alkalmával egymás nedüinek a megismerése mellett hamar egy hullámhosszra kerültünk. Ráeszméltünk, így a negyvenes éveink elején, hogy ha tetszik, ha nem, lassan mi vagyunk a borvidék. Ha az előttünk járó generációk aktív tagjai lendületesen, agilisan építenének borvidéket (ahogy azt néhány más helyen megteszik), küzdenének a közös ügyek jobbra fordulásáért, valószínűleg nem szánjuk el magunkat. De képletesen körbenéztünk és nem láttunk senkit. Nincs stratégia, nincs terv, vagy terv-kezdemény a borvidék hanyatlásának megállítására. Nincs lelkesedés, elfogyott a maradék önbecsülés. Lehet, hogy ezt már nem lehet megállítani?
Vannak mennyiségi szőlőtermesztőink, voltak mennyiségi szőlőintegrátoraink (az utolsó nagyot a héten vette meg egy nyolcszor akkora a Bükkön kívülről), van néhány lédig boros szereplőnk és temérdek mennyiségű szőlő, ami elhagyva a Bükköt más borvidékek pincéiben válik borrá vagy pezsgővé. A temérdek lassan túlzás: 70-es években egykor 4 ezer hektáros borvidéken, ma már 900 hektár sem terem. Kiírhatnánk egy táblára: Bükki Szőlővidék. A Borvidéket áthúzhatjuk, bor úgyse nagyon készül. Legalább nem zavarnánk össze magunkat ennyire. Egyébiránt ezt a képet látta volna bárki, ha végignéz e tájon 20, 40 vagy 60 évvel ezelőtt is. 1970 körül politikailag logikusnak tűnt, hogy Eger és Tokaj közé mi itt a Bükkben ne fejlesszünk borvidéket. Nem is fejlesztettünk: szomszédjainkkal ellentétben nincs és nem is volt szőlész-borász felsőoktatásunk, kutatóintézetünk, állami feldolgozónk. A vicc kedvéért azért megnéznék egy-két nagyhangú mai borvidéket, hogy ezek nélkül mégis hol tartanának? A negatív változások aztán a rendszerváltással gyorsultak fel, kiesett az addig stabil szovjet és egri felvevőpiac. Nincs több orosz pezsgő-alapbor kivitel, nincs többé Egervin. A kiesett felvásárlók helyét ugyan újak töltötték be, de a 90-es években már látható volt: ez az irány nem vezet sehova. Normális borvidéken nem alapanyagot gyártanak, hanem készterméket. A kivágási támogatások, a Kunságra telepített több ezer hektár Bianca-ültetvény nem javított a helyzeten. A Bükk pedig eközben – egy öreg traktor megbízható zakatolásával – csak ontotta magából tovább a mennyiségi szőlőtermesztés alacsony minőségű, olcsón eladható alapanyagát. Vezetőink pedig csak kvaterkáztak az átlaghozamok felett, morgolódtak a műtrágya-árak változásain és töltöttek egy újabb savanykás kisfröccsöt.
Hogyan segítsünk, kedves Borvidékem? A válasz egyszerű: gyorsan és hatékonyan. Ha itt szeretnénk élni és dolgozni, szőlőből bort készíteni, ahogy tették azt őseink, meg kell mentenünk a beteget. De nekünk már nincs újabb 30 évünk savanykás kisfröccsökre. Három szőlőmunkás asszonyom van: 67, 72 és 76 évesek. A néptelenedő falvak, a magukra hagyott pincék és szőlőültetvények, az egykori teraszok maradványai mutatják, hogy a tömegtermelés zászlaja alatt nem vár megváltás senkire. A fiatal generációktól nem várhatjuk, hogy ilyen körülmények között apáik nyomdokaiba lépjenek. A Kárpát-medence és ezen belül a Bükk térsége számos titkot, borászati múltja rengeteg elfeledett értéket rejt. Ezek felkutatása és feltámasztása mind a múlt, mind a jövő generációi felé tett alapvető kötelességünk. A borvidékünkön élő emberek, így az itt dolgozó borászok között is számos akad, akiknek a felmenői már évszázadok óta foglalkoznak szőlővel és készítenek is bort ezen a vidéken. A Bükki Borvidék pincekultúrája, a maga több ezer pincéjével figyelmezteti a jelen kort arra, hogy őseink háborúk és szegénység közepette sem adták fel a reményt és nem hagyták a szőlő és borkultúra eltűnését. Figyelmeztet rá, hogy a térség földrajzi és klimatikus adottságai olyan értékek, amelyek nemcsak a Kárpát-medencében, de nemzetközileg is figyelemre méltóak. A Bükk-hegység figyelmeztető védősáncként állja útját az észak-nyugati viharoknak, így az előterében húzódó termőhelyek zömmel 200 méter feletti magasságban, többnyire vulkanikus altalajon és délies kitettséggel a hegység védettségében várják, hogy kellő szakértelemmel és alázattal kiemelkedő és egyedi borokat készítsünk róluk.
Borvidékem, hagyd, hogy segítsünk rajtad! A megalakult Szövetségben eddig 14 – döntően fiatal generációs – szőlővel és borral kapcsolatot ápoló bükki szereplő kapott helyet. Első feladataink között ajánlást kívánunk megfogalmazni a borvidék termékleírásának módosítására, részletesen fel kívánjuk térképezni dűlőinket és hosszú távú fajtakísérletek szakmailag megalapozott előkészítését kezdjük meg. Hogy majd a minket követő generáció kezében ne csak szakóca legyen, mint a miénkben. Egy kidolgozott feladatot egy újabb követ majd, tennivaló akad bőven. Kialakítottunk egy kétszintű eredet- és értékvédelmi rendszert, mely önkéntes alapon szabályozza és ellenőrzi a rendszerbe belépők szőlőtermesztését és borkészítését. A borvidéki palackozott csúcsborok a Terroir Bükk, a mindennapok minőségi palackozott borai a Classic Bükk feltételrendszer eredményeként születhetnek meg. Mindkét szint első borai 2019 év végére várhatóak.
Hogy zárásul újra Nyulasit idézzem: „A 48 éves Bükki Borvidék sincs jó állapotban…” Nincs, de kemény fából faragták. Ő nem holmi tucat borvidékecske. És még bírja magát a beteg, még időben kaptuk el. Ha látja, hogy sokan és őszintén kívánják a felépülését, meg fog gyógyulni. Mert meg kell gyógyulnia! Ugye így lesz, Borvidékem?

Blog – 2018. július 18.


Utolsó bejegyzésem óta számos esemény történt, így itt az idő, hogy megosszam ezeket. Mind közül a szőlészeti fronton van talán a legtöbb izgalom. Időrendben haladva áprilisban a bogácsi Gyűr dűlőben ajánlottak a figyelmembe egy szőlőt, amit ki lehetne bérelni. A terület két részből áll, egyik fele egy elhanyagolt állapotban lévő Hárslevelű, míg a másik része ennél is lényegesen lepusztultabb és Olaszrizling maradványok vannak benne. Éppen rügyfakadás előtt voltunk és befejeztük a saját ültetvények metszési és lekötési munkáit, tehát képletesen hátradőlős állapotba jutottam. A területet bejárását a Hárslevelűvel kezdtük, látszott, hogy nettó 4-5 nap kelleni fog kb. 4 emberrel, hogy gatyába rázzuk a területet, ami az erőforrásaink ismeretében nem kevés idő. Oszlopok dőlve, huzalok lógnak, vadhajtások méteres hosszban a talajon és sikerült úgy 6-7 rovart eddig azonosítani a területen, melyeknek nem kellene ott tanyázniuk. Az 1975-ös telepítési év nyomott nálam a legtöbbet a latban, meg a közelgő Furmint telepítés, hiszen olyan a két fajta egymás mellett, mint Starsky és Hutch. Külön-külön is egyéniség, de együtt talán még hatékonyabb csapat. Átérve a terület olaszrizlinges részébe a látvány sokkoló volt, lelki szemeim előtt azonnal vörös lámpák villantak fel, STOP-táblák és hangos szirénák kíséretében. Még a tulaj is azt mondta, hogy ki fogja vágni, mást már úgysem lehet vele kezdeni. Mondanom sem kell, hogy elvállaltam a terület bérlését Olaszrizlinggel együtt. Néhány hónap távlatában a hárs kimondottan jól néz ki és az olasz is túléli az évet (képen az Olaszrizling már pár hónap művelést követően). A jövő tavaszra jó eséllyel azt a részt is gatyába lehet majd rázni. Beindult emellett a Baglyos-dűlőben is egy új Olaszrizling terület és a Galagonyásban egy új Rizlingszilváni. Az ültetvényméret ezzel immáron 3 hektárra emelkedett, ha a Vén-hegy Cabernet Franc öcsémmel közös művelését is ide számolom, szóval van már mire nézni.
Elkezdődött az idei évben az ökológiai művelés és annak ellenére, hogy nem ideális az évjárat növényvédelmi szempontból, eddig egészen jól festünk. Persze itt fontos szerepe van a zöldmunkáknak, amivel ebben az évben különösen jól haladtunk, köszönhetően a három váraljai asszonynak. Rozika, Terike és Marika alkotja a különleges egységet, nagy szerepük van a növényvédelem hatékonyságában is! Rajtuk kívül a betelepülő ragadozó rovarok érdemelnek dícséretet, akik kihasználva a rovarölőszer-mentességet és az idei évben kialakult bőséges táplálékmennyiséget, nagy számban jelentek meg az ültetvényeken. A katicák és ragadozó atkák fontos szerepet töltenek be a jövőben is, hiszen lényegében az ő feladatuk lesz a rovar kártevők szinten tartása. Ezen kívül füvesítésre kerültek a sorközök is, melyek egyrészt életteret biztosítanak a ragadozó ízeltlábúimnak, másrészt gondoskodnak a kiegyensúlyozott vízháztartásról és egyenletes páratartalomról.
2018 számomra az első fesztivál-évként vonul be a történelemkönyvbe. A Városligetben kezdtünk a Rosalia fesztiválon. Ezt követte Miskolc az Avasi Borangolással, majd Monor és újra Miskolc, a Fröccsfesztivállal. Ez utóbbi nem lett volna, ha a Bogácsi Borfesztiválon létrejön a palackos boros kitelepülés, de sajnos nem jött létre. Szomorú, de nem igazán van rá érdeklődés, így a kiállítók sem tolonganak a kitelepülési lehetőségért. A sort ismét Miskolc zárja, ahová az idén beindult Gasztroplacc nyitó napjára kaptunk meghívást. Élvezetes és fárasztó napokon vagyunk túl, de mindent kárpótol, hogy nagyon sok pozitívumot kaptunk országszerte, volt már olyan kóstoló-párosunk is, akik csak miattunk utaztak el egy adott rendezvényre. Még egy fellépést tervezünk az évre Cserépfaluban, egy kerti gasztros-boros mini fesztivált szerveztünk Patvaros Janival. Ő mint házigazda és főszervező funkcionál, a kiállító vendégeket pedig én hívtam meg. Nem kizárt, hogy a jövőben lesz folytatása a kezdeményezésnek.
Következő bejegyzésemben a várható évjáratról és a borvidéki fejleményekről fogok beszámolni, mindkettő nagyon izgalmasan alakul!