Pincetúra, kicsit máshogy. A korábbi bejegyzésemben emlegetett egykori egri uradalmi pince felfedezése a napokban folytatódott. Szőlész-borász kollégámmal, Janival éppen a pince takarítására adtuk a fejünket, amikor az elemlámpa fényénél (a villany bekötése folyamatban – ez is megérne egy misét) két évszámot fedeztünk fel a pince egyik falrészletébe vésve. Az első évszám 1921 volt, ez annak a Szeberin Vendelnek a születési éve, aki a pince egykori tulajdonosaként hosszú ideig nagyon nagy becsben tartotta a helyet, gyermekként még volt szerencsém találkozni vele. Ebben még önmagában nincs semmi meglepő, ugyanakkor a második évszámon egy pillanatra elakadt a lélegzetünk: 1757. Hogy ez a szám egy korábbi tulajdonoshoz, vagy a pince létesítéséhez kapcsolódik az egyelőre rejtély, mindenesetre hátborzongató belegondolni, hogy egy 260 éve már a föld mélyébe vájt helyen születhetnek meg a jövő borai. Ahogy írtam, a pince korábbi egri uradalmi tulajdon volt, talán egyszer a levéltárban találok majd a pincéről valami kézzelfogható adatot. Mire kezdtünk volna magunkhoz térni, a jobb oldali fal mellett felfedeztünk egy – az eddigi fényviszonyok mellett nem látott – dupla kőlapot. Szemmel láthatólag valamilyen üreg lezárását szolgálhatja már egy ideje, így némi izgalommal vegyes kíváncsisággal úgy döntöttünk, hogy megnézzük, milyen kincseket rejtenek a lapok. Egy üreg az üregben. Kerestünk egy alkalmas vascsövet és rövid szenvedést követően sikerült aláfeszíteni és megemelni az egyik – körülbelül 50 kilós – kőlapot. A legtöbb környékbeli pince, amiben jártam, rendelkezik egyfajta négyzetes kialakítású veremmel, amibe a korábbi tulajdonosok a bort vagy más terményt rejtették el a fináncok vagy az aktuális ellenségek elől az évszázadok során, így arra gondoltunk, itt is valami hasonlóra fogunk lelni. Ezek a vermek általában 1-2 négyzetméter alapterületűek és ritkán mélyebbek 1 méternél, kialakításuk jellemzően elég elnagyolt. Bevilágítva a kőlap alá először 3 lépcsőfokot pillantottunk meg, amihez hasonlót én eddig ilyen veremben még sehol sem láttam, hiszen azok mérete nem indokolja azt. A lépcsőfokok a jobb oldali fal alá vezetnek, ami alatt egy igényesen kialakított mintegy 2 méter mély szabályos kör alakú vermet találtunk. Talaja csontszáraznak látszik, de ami a leginkább meglepő, hogy a verem kupola-formájú mennyezete és a falak nagy gondossággal vannak kivájva, a verem falai sokkal simábbak, mint a pincében bárhol máshol. Nem mentünk le a verembe felfedezni azt, valószínűleg nem találunk majd semmit benne, bár a talajt biztos át fogjuk vizsgálni egyszer. Első ránézésre az igényes kialakítás alapján a helység funkciója sokkal inkább emberek korábbi elrejtését sejteti, persze bármit el lehetett benne dugni. Ránézésre 6-8 ember is kényelmesen el tud benne bújni rövid időre, kérdés persze, hogy a kőlapokat lezárva hogyan jutottak tartósan levegőhöz az elrejtettek, de talán erre is választ kapunk majd egy következő felfedezőtúra alkalmával. Indiana Jones-i kalandjaimon kívül persze a fő feladatok a szőlészet területén is folytatódtak, egy kitűnőnek ígérkező évjárat van kialakulóban. Növényvédelmi gondjaink sajnos vannak, de egyébként komoly minőségre van kilátás. A komoly hőösszegek miatt korai szüretekre számítok, nem is annyira a gyors cukorgyűjtés miatt, mert ezt igyekeztünk évközben kezelni, sokkal inkább a savak fogyása okán. Egyes fajtáknál már a napokban alacsonyabb savakat mértünk, mint a tavalyi szüreti adatok esetén, így a rizlingszilváni, zenit, leányka hármasnál nagyon észnél kell lenni a szüreti időpont kijelölését illetően. A 2016-os 5 forgalmi tételünk már lepalackozva érik, jelenleg a kereskedelmi partnerek felkutatása zajlik, akikkel tartósan együtt dolgozhatunk. Az érlelő pincék így kiürítve várják a 2017-es tételeket, 2 hét múlva az első szüretekkel megkezdjük a termés betárolását.
Hajdu Roland2017. augusztus 26.