Vulkanikus terület
A Bükki borvidék altalaja vulkanikus eredetű, a miocén korszak három egymást követő szakaszában mintegy 20 millió évvel ezelőtt keletkezett. A vulkanikus működés mellett sekélytengeri körülmények voltak, így a tűz és a víz formálták a Bükk-hegység és az Alföld közti Bükkalja viszonyait. A víz jelenléte elsősorban a riolittufa, a dácittufa és a riodácit keletkezésének kedveztek, melyek ásványi anyagban gazdag, a szőlő számára elsőrangú fejlődési körülményeket biztosítanak. A borvidék nyugati, Mátra felőli oldala gazdagabban vulkanikus, keleti részei a miskolci Avassal bezárólag már gazdagabban homokköves, tengeri üledékes eredetűek. A vulkanikus altalajok és a rajtuk képződött termőrétegek izgalmas, komplex savtartalmú borokat eredményeznek, a szőlő, mint liánnövény nagy intenzitással talál utat a kőzetrepedésekben mélyebb rétegek felé. A borvidékdöntően délies kitettségű dűlőiben – különösen a nagyobb lejtésekben – a vulkanikus rétegek egészen közel találhatóak a felszínhez, akár 30-60 cm-es mélységben.
A Bükkalján élő ember tökéletesen alkalmazkodott a vulkanikus eredetű kőzet jelenlétéhez, intenzív kőkultúra alakult ki az évszázadok alatt. A helyi építkezés alapkőzetei voltak a szürkés riolittufák és a lilás árnyalatú dácitok, már a XII. században először említett román stílusú bogácsi templom is ebből épült. Ma is megcsodálhatjuk a belőlük készült kőfalakat, a dűlőkben megépült rézsűket. A borvidék egyedülálló módon mintegy 10 ezer kőbe vájt pincével rendelkezik, minden borvidéki település határában találhatunk kisebb-nagyobb pincesorokat, melyek szép rendben sorjáznak egymás mellett, a miskolci 100 méteres pinceágaktól kezdve a pár méteres „kőlik” méretűekig bezárólag.
