Müller nemesítette, elképzelései szerint Rajnai rizling és Zöldszilváni fajtákból. A modern kutatásoknak hála ma már tudjuk, hogy talán a svájci szél viccelte meg, de Szilváni helyett Madeleine Royal a másik szülő. A nevét megtarthatta itthon, de sokan ma már Müller Thurgau-ként ismerik, Németországban gyakori a Rivaner elnevezés is. Az első parcella volt, amit a szüleim a nevemre írattak Bogácson, így van némi érzelmi kötődésem a fajtához. Ennek tudható be, hogy még szakdolgozatot is sikerült írnom a fajtából. Az átkosban magas termőképessége miatt ültették, Ausztriában máig ő az újbor. Van némi aromatikus képessége, amit gyorsan elveszít, ha későn szüreteljük. Savait az ásványosabb talajon aránylag megőrzi, de képes lelágyulni. Az idősebb generációk gyakran nosztalgikusan szeretik, mandulásan kesernyés lecsengése egyedivé teszi. Meglepő módon a harmadik évjáratban született meg, mint első bogácsi borom, mely egyből a spontán erjesztési tanulmányaim első alanya is lett.