Analitika a kép alatt!

Kékfrankos siller

A korai kárpát-medencei kék szőlő feldolgozás meghatározó iránya a siller-készítés volt. Ezek a borok kitűnően egészítették ki a piros paprikával fűszerezett magyar ételeket, a halászlétől a csirkepaprikásig. A stílus kicsit elveszőfélben volt, mígnem Szekszárd újra az ügy élére állt, és elkészítette az “első” újkori fuxlikat (a kifejezés a német róka-Fuchs után a bor színére utal). A Kékfrankos erre a stílusra is tökéletesen alkalmas, gyümölcsössége, fűszeressége szépen érvényesül. Nem minden évjáratban fog várhatóan elkészülni, de a rozék többségével szemben, hosszabb érlelési potenciállal is bír, így érdemes belőle betárolni.

A 2017-es évjárat:
2016-ban egy kis tételes kísérlet hozott kedvet ehhez a régen sokkal gyakrabban alkalmazott borkészítési gyakorlathoz. Már nem rozé, de még nem vörösbor, így ötvözi a friss, gyümölcsökben gazdag, üdítő rozé jegyeket egy könnyű vörösbor selymesebb, teltebb ízvilágával. A cefre 64 órát állt héjon és ezalatt megindult az erjedés. Ekkor kipréselésre került és a továbbiakban a szőlő héjától elválasztva fejezte be nemes feladatát. Cseresznyés, csipkés villanások, vigyázat: nagyon itatja magát! Igazi gasztro-mindenes, az olasz konyha számos fogásával, könnyű magyaros ételekkel (piros paprika-paradicsom), vagy füstölt disznóságokkal is első osztályú!

Kóstolási jegyzet

Gyönyörűen gyümölcsös meggyes, málnás, pici tannin, rózsabors, magkesernye. Szép savak, igazán dicséretes finis, a bor hosszabb, mint az átlag ebben a témában. Szóval ezt bárhol, bármikor, még ilyeneket kérünk a Bükki borvidékről, sőt az egész országból. Mert a siller többet érdemel!
Nyulasi Gábriel István2018. szeptember 15.