Hajdu Roland vagyok a Bükki Borvidékről. Történetem nem nevezném különlegesnek, de talán nem is hétköznapi. Ha kedved tartja, kérlek, tarts velem! Miskolcon születtem, 1976., Vasgyári Kórház. Édesapám Bogácson látta meg a napvilágot 29 évvel korábban, így adódott, hogy e Bükk által védett dél-borsodi falu gyermekkorom második otthona lett. Kezdetben barna Wartburgunk volt. A család kisebb örökölt szőlőket művelt szabad hétvégéin csak úgy hobby szinten, ennek ellenére a borok szűk baráti körben komoly elismerést váltottak ki. A kipufogócső illesztése gyakran felakadt és szétnyílt a szőlőbe vezető földutakon. Ekkor a bekészített kalapáccsal magam püföltem azt a kocsi alá feküdve a rendeltetési helyére. Erre a mai napig rendkívül büszke vagyok. A hétvégi szőlőművelés fiatalon meglepően sokszor okozott örömet, persze voltak alkalmak, amikor szívesen töltöttem volna mással az időt. Mert hát vittek, ha kellett, ha nem. Ha végképp nem volt kedvem a munkához, fácánokat hajtottam a bozótban, vagy hallgattam a foci körkapcsolást a barna Wartburgban. Mivel azonban alapvetően „jó gyerek” voltam, az esetek többségében valóban dolgoztam. A munkában való részvételem hangoztatása nem csak a dicső múlt fényezése. A szőlő kapcsán már fiatalon számos extrém élményben volt részem. Ilyen eset, amikor sárban dagonyázó muraközi lovakkal mentjük a sorok közül a leszüretelt termést Mályiban, vagy hajnal háromkor még szőlőt darálunk öcsémmel a Csecslyukban akkori és jelenlegi pincémben, de például 91-ben a nyári szünetben napszámosként kapálással kerestem meg az őszi kosárcipő árát is.

Hajdu Roland

Merthogy a másik nagy szerelem a sport, ezen belül is a kosárlabda lett. Előbb játékosként, majd később edzőként. A kosarasok többnyire vidám népek, így életem során sok időt töltöttem sportolókkal, edzőkkel, szurkolókkal, akiknek a borhoz való – nem csak fogyasztói – viszonya is alakította mai énemet. Néhányukkal annak idején közös présházat álmodtunk meg egy másik borvidéken, melynek a „szakmai igazgatója” én lettem volna. Csak kiülünk a teraszra, kezünk ügyében egy fröccsel és egymás szavába vágva elmélkedünk a sikerek és kudarcok felett. Miskolc, Szolnok, Sopron, Pécs. Az élet azonban mást hozott, ott már nem lesz se terasz, se fröccsözés. Helyette maradt a gyermekkori helyszín, és a gyökerekhez végül végérvényesen hazatértem. A Bükknek az alja – ahogy egyszer írtam egy közösségi képem alá. Számomra mindig volt valami megmagyarázhatatlan varázsa a környéknek. Szédítő történelem és lenyűgöző természeti értékek. Dombok és völgyek, köztük patakok. A dombokat komoly erők hozták létre, az embernél sokkal nagyobb erők. Vulkánok és szél, meg a víz, sőt még talán tenger is. A nagy varázslat valahol a föld alatt lakik, ott lehet valami, amit kutatok, és néha a borokban nagy örömömre meg is találok. Idősebb fejjel megismerve a vidék történetét, újabb értelmet nyertek a korai megérzések. Évezredes emberi-, és sok évszázados pincekultúra maradványai vesznek minket körbe. Mindez azonban jó ideje Csipkerózsika álmát alussza, és nagy kérdés, hogy képesek leszünk-e valaha felébreszteni. Hogy lesz-e hozzá kellő erő és alkotó jó szándék. Valamiért vonzanak a kihívások, hiszen amíg másnak Tokaj jut furminttal, vagy Villány franc-nal, addig nekem Bükk és rizlingszilváni. Akarom mondani, Müller Thurgau. De nem cserélném el semmiért. Mondjuk kapálni mindenhol lehet, kosárcipőért, vagy csak mert a szőlőnek jobb úgy. Aki ismer, az tudja. Illetve aki tudja, ismeri...

A szülői családdal és egy közös pincével 2013-ban kezdtünk el komolyabban újra jövőt építeni. Három év alatt bebizonyosodott az örök képlet: sok dudás egy csárdában mindössze lármát képes csapni. Így jött el 2015 novembere: az újrakezdés, önálló döntések, önálló felelősség, elhagyatott pince felújítás, ültetvény rekonstrukció, egyszóval tiszta lap. Új szövetségek kötése, élen Patvaros Janival Cserépfaluból. A cél kimondva nem túl bonyolult, de annál nehezebben teljesíthető: minimális beavatkozással készülő, korrekt, termőhelyet és fajtát bemutató bükki borok palackozása. Technológiát igénylő elvárásaim vannak, technológia hiányában. Kis tételek, nagy odafigyelés. Kreativitás és folyamatos jelenlét. Nincs gyomirtó, nincs műtrágya, nincsenek enzimek. Ma itt tartunk, holnap talán tovább is léphetünk.

Így fest ma a sztori, 1,5+1 hektár területtel, rengeteg motivációval és lelkesedéssel. Az első tételek megjelenése 2017 májusa körül várható. Megtisztelő, ha munkám eredményét magad is megkóstolod, a birtok építésének fejleményeit a blogon tervezem megosztani.

2017. április