Viharos gyorsasággal történnek az események körülöttünk, így nincs idő hátradőlni vagy éppen keseregni a történéseken. Az egyik legfontosabb megosztani valóm, hogy sikerült egy komoly vájt tufa pincével bővíteni a birtokot. A jelenlegi kis bogácsi pincémtől nem messze vásároltam egy komolyabb, 35-40 méter hosszú, korábban egri uradalmi tulajdonban lévő pincét, melyet már hosszú évek óta nem használtak. Ennek ellenére tiszta illat fogadott, száraz a belseje és méreténél fogva stabil a hőmérséklete. Idén még nem tudom használatba venni, hiszen az áramot vissza kell köttetni, a víz pedig még nincs leágaztatva, de jövőre már itt lesz a borok fő feldolgozási és érlelési helye. Ez azért is lényeges, mert a jelenlegi helyen a szüret vége felé már komoly akrobata-munka bármit is csinálni, de még idén megoldjuk. A pince története jó régi lehet, idővel tervezem, hogy az egri levéltárban utánanézek. Amit tudunk, hogy 45-ben az oroszok bevonulásakor 72 embernek nyújtott napokig menedéket és hogy a Csecslyuki pincesor Bogács legrégebbi pincesorai közé tartozik.

Az újonnan vásárolt 2 hektáros vén-hegyi területre kalandos körülmények közt végül megkaptam a telepítési engedélyt és időközben a határokat is kimértük egy földmérővel. Remélem júliusban neki tudunk állni a kitakarításának. Az évjárat eddig nagyon meleg, elegendő mennyiségű csapadékkal. Ez utóbbiból elég rendszeresen kaptunk, így az ország egyik leginkább peronoszpóra-veszélyes övezete lettünk, ha a lisztharmat-nyomás amúgy nem lett volna elegendő. Látszanak is kisebb gondok emiatt, amúgy ettől függetlenül bizakodhatunk, mert a virágzás szépen lezajlott és lassan a fürtzáródás kezdődik meg. Szép, vitális az állomány, de hogy ne érezze annyira jól magát, a napokban kapja meg az első hőhullámot miheztartás végett.

Időközben megtörtént a borok első fellépése is, úgy a borvidéki borversenyeken, mint a nagyközönség előtt. Az Avasi Borangolásra nem lettünk kész, így ott idén még nem szerepeltünk, de a bogácsi fő rendezvényen pár napja már az első három tétel bemutatkozhatott. A Zenit és a Kékfrankos rozé a mezőkövesdi Dollár-hegyen termett, míg a Patvaros Janival közös Chardonnay Zsércz Bükkzsércen a Mike dűlőben látta meg a napvilágot. Pozitív volt a fogadtatásunk, sokan örültek, hogy végre feltűnnek bükki borok is palackozott kiadásban. A borbírák is elégedettek az eddigi teljesítménnyel, leginkább a Zenit viszi a prímet a versenyeken, de így frissen palackozás után még sokat javulhat harmóniában a többi tétel is. Július közepén érkezik az újabb két bor, a Kékfrankos és a már nagyon várt Chardonnay Cherép. Akkor aztán irány a borkereskedők világa, ami a 16-os évjárat zárása, egyúttal az igazság pillanata lesz számunkra!
Hajdu Roland2017. június 27.
BLOG