Baráti borkóstolók a Bükk lábánál- 2024
Avasi kvaterka – Jazz és egyéb finomságok
ZENIT WINE BAR – Nyári üzemmódra kapcsoltunk!!!
Blog – 2019. július 18.
A sok felgyülemlett esemény és történés közül – a teljesség igénye nélkül – a vén-hegyi telepítésről mesélnék bővebben. Részben, mert a birtoképítés kapcsán ez egy meghatározó mérföldkő, részben mert idén számos negatív impulzus mellett mégiscsak itt történik a leginkább pozitív előrelépés. De haladjunk sorjában…
Az új telepítésre igényelni tervezett támogatás egyes adminisztratív feltételei miatt a telepítés-elkészítési munkák csak idén január 1-jét követően kezdődhettek el. Így a 2 hektárnyi terület tavalyi hősies kitakarítása után ebben az évben állhattunk neki a mélyszántásnak, ami a száraz év eleji viszonyok mellett elég akadálymentesnek tűnt. Ez az idilli kép a terület utolsó 10%-os szeletéhez érve foszlott szerte, amikor is az egyébként gondosan kituskózott, nagyobb gyökerektől kanalas munkagéppel megszabadított területben egy számunkra nem látható – korábban kidőlt – tuskómaradvány szinte leszakította az ekét a 270 lóerős gépről. A forrasztások annyira maradtak a helyükön, hogy haza tudott érni a masina, de a javítandó alkatrész megérkezésének tolódása és az időjárás változása miatt a befejezést mélylazítóval végeztük el, mondván: ez már a terület széle, nagy gond nem lehet belőle. Nagyobban nem is tévedhettünk volna, de erről később! A szántás elmunkálása két körben történt meg, a légkondis traktor két menet után szinte veteményezésre alkalmas területet varázsolt a szántás után még méteres hantokkal tűzdelt, gyalogosan nem járható területből. Persze a két kör közben kézi erővel és homlokrakodós géppel támogatva szedtük ki a szántás által felszínre került gyökérmaradványokat. Itt karnyi vastag gyökerekre kell gondolni, a vékonyabbakkal nem éri meg vesződni, a későbbiekben elenyésznek maguktól. A telepítés következő lényegi része a sorok és tőkék helyének kimérése, a kitűzés. Ez egy elég macerás folyamat, főleg, ha nincsenek szomszédok által kijelölt határok, nem is untatnék vele senkit és hát az igazat megvallva nem is lett készen telepítésre a teljes területen, így a telepítés közben kellett azt folytatni. Az oltványokat Pécsről szállítottuk a bogácsi pincébe, ahol a gyökereik készre metszése következett, ami négy embernek nagyjából 2 teljes nap. A beáztatott szaporítóanyag hidrofúrós ültetéssel került a helyére. Ez az egy mondat a lényeget tartalmazza, azonban nem adja vissza a közben eltelt 5 nap igazi szépségét. Az anyagi részét hagyjuk – ha sikeres a pályázat, a felét elvileg visszakapom – a humán és tárgyi feltételek tekintetében azonban nyugodtan elmélyülhetünk egy kicsit. A hidrofúró – leánykori nevén „puska” – egy T-alakú kúpos kézi fúró, ami tömlővel csatlakozik a traktor által húzott vizes tartályhoz és a „puskás” egy csappal nyithatja meg a vizet, hogy a kúp kifúrt lukán keresztül víz spriccoljon ki, segítve a kézi erővel történő fúrást és az oltvány gyökerének iszapos közegbe kerülését. Tehát esetünkben a traktor húzza a tartályt, a tartály „húzza” a puskát, a puska „húzza” a puskást… Őt követi általában 3-4 személy, akik az oltványos vödröt magukkal tologatva helyezik be az oltványt a kifúrt lukakba. Ők rendelik vissza a puskást, ha kis lukat fúrt, vagy ha a vizet elitta a föld, majd finomszemcsés földdel iszapolják a gyökeret és felkupacolják – másnéven „csirkézik” – (szükség szerint) a föld feletti részt. Mindezt 7500 alkalommal, egyszerre két szőlősort építve. A víz nem magától érkezik a helyszínre, hanem egy lajtos-kocsin kell folyamatosan hozatni a patakról, napi 5-10 ezer liter mennyiségben. Átadni írásban nehéz a szenvedéseinket, de végül napi 10-12 órás menetekkel, napi 10-13 emberrel 5 nap alatt elkészült a „mű”. A háttérben eközben Piroska és Jolánka napi szinten készítették a brigád-ebédet, lucskos káposzta, körömpörkölt, bográcsgulyás jellegű fitnesz-menüt. Mert hát a szőlőtelepítés is egyfajta fitnesz, csak agro-fitnesz. A befejezéshez érve úgy éreztem magam, mint az egykori felfedezők, amikor a hőn áhított ismeretlen földrészen először partra léphettek: sikerült! Ám ekkor még nem is sejtettem, hogy hátra vannak a „bennszülöttek” és a természeti katasztrófák.
Azt, hogy nem sejtettem, talán túlzás állítani, hiszen a körbekerítése a területnek már telepítés előtt napirenden volt. Ám reálisan nem sikerült ezzel foglalkozni, hiszen közben egy borbár kinyitása is aktuálissá vált annak minden hozományával (erről majd egy másik alkalommal), így a döntés megszületett: ahogy kész az ültetés, kerítünk! Igen ám, de ami egyik oldalon áldás, az a másikon átok. Masszív több hetes esős időszak kezdődött, ami az ültetésnek igen jót tett, de a bekerítést lehetetlenné tette. Időnként gumicsizmában gyalog bejutva a területre látható volt, hogy nyúl, őz, szarvas is járja a területet, de megértőek voltak és nem csemegéztek a közben szépen fejlődő szőlő-növendékekből. Talán sejtették, hogy kapunk ennél nagyobb csapást is nemsokára.
Június 16-án a Bogácsot ért komoly jégkárt is okozó vihar még csak a frissen kézzel bekapált szőlősorokon futott le a terület aljára, némi föld kíséretében, de a 23-án délután érkező 70 mm feletti villámárvíz, ami a faluban is óriási károkat okozott, legrosszabb rémálmaimat váltotta valóra. A terület felső útjára ömlő és a telepítésen keresztül lefelé utat találó és felgyorsuló csapadékvíz kiegészülve a területre lehullott víztömeg végigömlött az ültetésen. A végeredmény: ezer körüli tőke pusztulása, komplett sorok hiányoznak. Elsősorban a középső meredekebb Furmint-csatorna és az alatta fekvő Kékfrankosok szenvedték el a károk nagyját. Kialakult 2 nagy méretű árokrendszer. A nagyobb (a korábban emlegetett mélyszántás és lazítás határán) kb 150 méter hosszan, méteres szélességben, 60-100 cm mélységben több mint 100 köbméter földet vitt le, a kisebb inkább delta-torkolat szerűen elterülő kevésbé mély földmosásokat okozott.
A kárenyhítést megkezdve 4 ember kézikapával igyekezett a megmaradt állományon a helyenként 20 centis földhiányt „visszaszerezni”, kevés sikerrel. A terület felső útjánál egy övárkot alakítottunk ki az eredeti, de azóta gondozatlan helyén, a kitermelt földből pedig egy sánc-szerű kisebb gátat képeztünk. A lenti úton összegyűlt és megmaradt lehordott föld felkupacolása (hogy legyen majd mit visszatölteni) és a lenti út helyreállítása még a következő napok fejleménye. A kimosott árkok egyelőre megmaradnak, a 2,45 méteres sorokban csak kis Bobcat tudna közlekedni, ami 0,5 köbméter födet szállítva több mint egy hónapig dolgozhatna. A megoldást tehát ki kell még találni, de nem az őszi szezonig fog ez megtörténni, mivel egy újabb komoly esőzés ismételten lehozná a lazább földréteget, hanem egy csapadék-mentesebb időszakban tervezem a kivitelezést.
Az eset óta a megmaradt állományt nem soronként csak tőkénként kézi kapával körbekapáljuk, hogy a sorközben és soraljban a takarónövényzet kialakulhasson. Az eredeti tervektől eltérően így fizikai talajművelés egyelőre nem lesz, kaszáljuk a területet, hogy a gyomnövények gyökérzete által stabilizálódjon a meglévő ültetvény talaja. A támrendszer és a körbekerítés kiépítése is egyelőre várat magára, minden a pályázat elbírálásának függvénye. 3 hiánypótláson vagyunk túl, bizakodom és várok, más egyebet nem tehetek. Tanulság sok és sokféle van, ha a lírai hangvételűt szeretném levonni, az valahogy úgy szólna: amit a természet 50 év alatt elvett, azt nem egy hétvégén fogjuk visszahódítani. Avagy: ne gondold, hogy már a tiéd a föld, azért mert a partjára léptél…
Az új telepítésre igényelni tervezett támogatás egyes adminisztratív feltételei miatt a telepítés-elkészítési munkák csak idén január 1-jét követően kezdődhettek el. Így a 2 hektárnyi terület tavalyi hősies kitakarítása után ebben az évben állhattunk neki a mélyszántásnak, ami a száraz év eleji viszonyok mellett elég akadálymentesnek tűnt. Ez az idilli kép a terület utolsó 10%-os szeletéhez érve foszlott szerte, amikor is az egyébként gondosan kituskózott, nagyobb gyökerektől kanalas munkagéppel megszabadított területben egy számunkra nem látható – korábban kidőlt – tuskómaradvány szinte leszakította az ekét a 270 lóerős gépről. A forrasztások annyira maradtak a helyükön, hogy haza tudott érni a masina, de a javítandó alkatrész megérkezésének tolódása és az időjárás változása miatt a befejezést mélylazítóval végeztük el, mondván: ez már a terület széle, nagy gond nem lehet belőle. Nagyobban nem is tévedhettünk volna, de erről később! A szántás elmunkálása két körben történt meg, a légkondis traktor két menet után szinte veteményezésre alkalmas területet varázsolt a szántás után még méteres hantokkal tűzdelt, gyalogosan nem járható területből. Persze a két kör közben kézi erővel és homlokrakodós géppel támogatva szedtük ki a szántás által felszínre került gyökérmaradványokat. Itt karnyi vastag gyökerekre kell gondolni, a vékonyabbakkal nem éri meg vesződni, a későbbiekben elenyésznek maguktól. A telepítés következő lényegi része a sorok és tőkék helyének kimérése, a kitűzés. Ez egy elég macerás folyamat, főleg, ha nincsenek szomszédok által kijelölt határok, nem is untatnék vele senkit és hát az igazat megvallva nem is lett készen telepítésre a teljes területen, így a telepítés közben kellett azt folytatni. Az oltványokat Pécsről szállítottuk a bogácsi pincébe, ahol a gyökereik készre metszése következett, ami négy embernek nagyjából 2 teljes nap. A beáztatott szaporítóanyag hidrofúrós ültetéssel került a helyére. Ez az egy mondat a lényeget tartalmazza, azonban nem adja vissza a közben eltelt 5 nap igazi szépségét. Az anyagi részét hagyjuk – ha sikeres a pályázat, a felét elvileg visszakapom – a humán és tárgyi feltételek tekintetében azonban nyugodtan elmélyülhetünk egy kicsit. A hidrofúró – leánykori nevén „puska” – egy T-alakú kúpos kézi fúró, ami tömlővel csatlakozik a traktor által húzott vizes tartályhoz és a „puskás” egy csappal nyithatja meg a vizet, hogy a kúp kifúrt lukán keresztül víz spriccoljon ki, segítve a kézi erővel történő fúrást és az oltvány gyökerének iszapos közegbe kerülését. Tehát esetünkben a traktor húzza a tartályt, a tartály „húzza” a puskát, a puska „húzza” a puskást… Őt követi általában 3-4 személy, akik az oltványos vödröt magukkal tologatva helyezik be az oltványt a kifúrt lukakba. Ők rendelik vissza a puskást, ha kis lukat fúrt, vagy ha a vizet elitta a föld, majd finomszemcsés földdel iszapolják a gyökeret és felkupacolják – másnéven „csirkézik” – (szükség szerint) a föld feletti részt. Mindezt 7500 alkalommal, egyszerre két szőlősort építve. A víz nem magától érkezik a helyszínre, hanem egy lajtos-kocsin kell folyamatosan hozatni a patakról, napi 5-10 ezer liter mennyiségben. Átadni írásban nehéz a szenvedéseinket, de végül napi 10-12 órás menetekkel, napi 10-13 emberrel 5 nap alatt elkészült a „mű”. A háttérben eközben Piroska és Jolánka napi szinten készítették a brigád-ebédet, lucskos káposzta, körömpörkölt, bográcsgulyás jellegű fitnesz-menüt. Mert hát a szőlőtelepítés is egyfajta fitnesz, csak agro-fitnesz. A befejezéshez érve úgy éreztem magam, mint az egykori felfedezők, amikor a hőn áhított ismeretlen földrészen először partra léphettek: sikerült! Ám ekkor még nem is sejtettem, hogy hátra vannak a „bennszülöttek” és a természeti katasztrófák.
Azt, hogy nem sejtettem, talán túlzás állítani, hiszen a körbekerítése a területnek már telepítés előtt napirenden volt. Ám reálisan nem sikerült ezzel foglalkozni, hiszen közben egy borbár kinyitása is aktuálissá vált annak minden hozományával (erről majd egy másik alkalommal), így a döntés megszületett: ahogy kész az ültetés, kerítünk! Igen ám, de ami egyik oldalon áldás, az a másikon átok. Masszív több hetes esős időszak kezdődött, ami az ültetésnek igen jót tett, de a bekerítést lehetetlenné tette. Időnként gumicsizmában gyalog bejutva a területre látható volt, hogy nyúl, őz, szarvas is járja a területet, de megértőek voltak és nem csemegéztek a közben szépen fejlődő szőlő-növendékekből. Talán sejtették, hogy kapunk ennél nagyobb csapást is nemsokára.
Június 16-án a Bogácsot ért komoly jégkárt is okozó vihar még csak a frissen kézzel bekapált szőlősorokon futott le a terület aljára, némi föld kíséretében, de a 23-án délután érkező 70 mm feletti villámárvíz, ami a faluban is óriási károkat okozott, legrosszabb rémálmaimat váltotta valóra. A terület felső útjára ömlő és a telepítésen keresztül lefelé utat találó és felgyorsuló csapadékvíz kiegészülve a területre lehullott víztömeg végigömlött az ültetésen. A végeredmény: ezer körüli tőke pusztulása, komplett sorok hiányoznak. Elsősorban a középső meredekebb Furmint-csatorna és az alatta fekvő Kékfrankosok szenvedték el a károk nagyját. Kialakult 2 nagy méretű árokrendszer. A nagyobb (a korábban emlegetett mélyszántás és lazítás határán) kb 150 méter hosszan, méteres szélességben, 60-100 cm mélységben több mint 100 köbméter földet vitt le, a kisebb inkább delta-torkolat szerűen elterülő kevésbé mély földmosásokat okozott.
A kárenyhítést megkezdve 4 ember kézikapával igyekezett a megmaradt állományon a helyenként 20 centis földhiányt „visszaszerezni”, kevés sikerrel. A terület felső útjánál egy övárkot alakítottunk ki az eredeti, de azóta gondozatlan helyén, a kitermelt földből pedig egy sánc-szerű kisebb gátat képeztünk. A lenti úton összegyűlt és megmaradt lehordott föld felkupacolása (hogy legyen majd mit visszatölteni) és a lenti út helyreállítása még a következő napok fejleménye. A kimosott árkok egyelőre megmaradnak, a 2,45 méteres sorokban csak kis Bobcat tudna közlekedni, ami 0,5 köbméter födet szállítva több mint egy hónapig dolgozhatna. A megoldást tehát ki kell még találni, de nem az őszi szezonig fog ez megtörténni, mivel egy újabb komoly esőzés ismételten lehozná a lazább földréteget, hanem egy csapadék-mentesebb időszakban tervezem a kivitelezést.
Az eset óta a megmaradt állományt nem soronként csak tőkénként kézi kapával körbekapáljuk, hogy a sorközben és soraljban a takarónövényzet kialakulhasson. Az eredeti tervektől eltérően így fizikai talajművelés egyelőre nem lesz, kaszáljuk a területet, hogy a gyomnövények gyökérzete által stabilizálódjon a meglévő ültetvény talaja. A támrendszer és a körbekerítés kiépítése is egyelőre várat magára, minden a pályázat elbírálásának függvénye. 3 hiánypótláson vagyunk túl, bizakodom és várok, más egyebet nem tehetek. Tanulság sok és sokféle van, ha a lírai hangvételűt szeretném levonni, az valahogy úgy szólna: amit a természet 50 év alatt elvett, azt nem egy hétvégén fogjuk visszahódítani. Avagy: ne gondold, hogy már a tiéd a föld, azért mert a partjára léptél…
XXVII. Bükkaljai borfesztivál – 2019. június 19. – június 23. Bogács
VIII. Rosalia Fesztivál – 2019. május 31. – június 2. Budapest, Városliget
Blog – 2019. január 17.
Újabb évjárat került be a pincébe – az indulás óta a harmadik -, és összességében nyugodt szüreten vagyunk túl. Rekord korai szedések voltak 18-ban köszönhetően az április-májusi csapadékokkal segített kora nyárnak, amikor a szőlő megtorpanás nélkül fejlődött. Az ekkor kialakult 2-3 hetes előnyt a korábbi évjáratokhoz képest egészen szüretig sikerült megtartani, így magas cukrok mellett elég jó savakkal kerültek be a szőlők a pincébe. Elválásunk Janival azt jelentette, hogy mindketten önállóan végeztük a feldolgozást, ami az én esetemben szó szerint értendő. Mivel a napi szüreti mennyiségek alacsonyak – 15 mázsa alatt kellett feldolgozni minden nap – nem okozott különösebb nehézséget a helyzet, de néhány hasznos praktikát azért ki kellett eszelni, hiszen egyedül nem állhat az ember egyszerre egy húsz méteres szivattyú-tömlő mindkét oldalán. Több változás is elkezdődött borászati oldalon, így igazodva az évben elindított ökológiai műveléshez a Rizlingszilváni és az Olaszrizling erjesztése már spontán történt. Van még mit tanulni és tapasztalni ezen a fronton, de a borok jelenlegi állapota azt mutatja, hogy megéri elmélyedni a témában. Új vendég a pincében a Hárslevelű, mely egy bérelt bogácsi terület termése. Szeretnék a fajtával hosszabb távon foglalkozni, a tavaszi Furmint-telepítés miatt különösen, hiszen a két fajtában együtt gondolkodom. Sajnos az idei két jégkárom közül a Hárs kapta a nagyobbat, így mindössze 200 liter bor várja a fejleményeket. A jég okozta mennyiségi hiány és a kényszerű töppedés utáni sav-cukor viszonyok csak édes bor készítésének feleltek meg, így a tétel jelenleg 68 g maradék cukorral várja a fejleményeket. A korábbival ellentétben idén a rozét is hordóban erjesztettem és az évjárat vastag héjainak és gazdag színanyagának hála silleresen sötét tételre van kilátás. Némi finomseprő használat is folyamatban van, így a 18-as egyértelműen egy mélyebb, amolyan borosabb rozé lesz, nem az illatosabb fröccs-rozé stílus. Az új szereplők között üdvözölhetjük a Vén-hegy első Cabernet franc szüretének szűztermését is, melyből egy kis tétel került hozzám, a többi öcsémnél landolt. Szakértők egybehangzó véleménye szerint Friuli-stílust mutat, bármit is jelentsen ez… Hogy egy hordónyi borom legyen, házasítottam saját Kékfrankossal és némi mezőkövesdi Cabernet sauvignonnal öcsém műveléséből, így úton van az első „birtokvörös”.
A szőlők frontján természetesen marad az ökológiai irány, amit decembertől nálam már hivatalosan is ellenőriznek, így elindult az átállás. Ha minden sikeresen zajlik, a 2021-es évjáratból már biobor is készülhet majd. A napokban elindulok a metszéssel, tavalyhoz hasonlóan egyedül megyek neki a három hektárnak. Az év egyik fő attrakciója a tavaszi telepítés lesz a Vén-hegyen, ami Furmint, Kékfrankos, Pinot noir fajtákkal történik majd. Az oltványok készen várják a tavaszi költözést. A telepítés immáron pályázatos formában történik az új ültetvények esetében, remélem sikerül túljutni az adminisztráció útvesztőin, a borvidéken tudtommal én leszek az első. A terület előkészítő munkája a napokban indul egy adminisztratív ok miatt, így viszonylag feszes a menetrend a májusi telepítésig. Az időjárás is közbeszólhat még a viszonyokba, így megint lehet min izgulni.
A borvidék közösségi életében nagy változások történtek az év végén miután a Szövetség a Bükki Borvidékért mozgalmat elindítottuk. Egymást érték a hazai szaksajtós megjelenések, számos bor kapott összességében pozitív kritikákat. Szűk fél év alatt 5 teljes közgyűlést tartottunk, ahol a munka is elkezdődött, melynek eredményeként egy borvidéki bortípus került megfogalmazásra, valamint elkészült a konszenzusos javaslatunk a borvidék termékleírásának módosítására. A napokban lesz az ügy minisztériumi egyeztetése és a bor prototípusának bemutatása. Reméljük terveink meghallgatásra és megszívlelésre találnak a hegyközségek és a borvidék vezetésénél, így a lehetséges változások bejelentése ez utánra marad. Több vakkóstolást is rendeztünk saját tételeinkből és a tervezett bortípus kialakítása miatt, ami jó tapasztalat volt egymás megismerése és a borvidéki potenciál felmérése szempontjából. Sok ideje nincs a Bükknek a változásra, így igyekszünk hatékonyak lenni. Párhuzamosan fut még két további feladat; a dűlőink feltérképezése, melybe borvidéken kívüli – de egykoron szőlőtermesztő – települések és dűlőik is szerepelnek majd, valamint a borvidéki fajtakísérletek előkészítése, melynek jegyében Szekszárdra és Pécsre utazunk februárban, hogy a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet és a Heimann-család vendégeként okosodjunk a témában.
Következő bejegyzésemben izgalmas avas-hegyi kalandjaimról számolok be, melyeken keresztül erősen megérintett a múlt szelleme, valamint a vén-hegyi telepítés előkészítés is napirendre kerül. Izgalmas bogácsi fejlemények is alakulóban vannak, így lesz téma bőven!
A szőlők frontján természetesen marad az ökológiai irány, amit decembertől nálam már hivatalosan is ellenőriznek, így elindult az átállás. Ha minden sikeresen zajlik, a 2021-es évjáratból már biobor is készülhet majd. A napokban elindulok a metszéssel, tavalyhoz hasonlóan egyedül megyek neki a három hektárnak. Az év egyik fő attrakciója a tavaszi telepítés lesz a Vén-hegyen, ami Furmint, Kékfrankos, Pinot noir fajtákkal történik majd. Az oltványok készen várják a tavaszi költözést. A telepítés immáron pályázatos formában történik az új ültetvények esetében, remélem sikerül túljutni az adminisztráció útvesztőin, a borvidéken tudtommal én leszek az első. A terület előkészítő munkája a napokban indul egy adminisztratív ok miatt, így viszonylag feszes a menetrend a májusi telepítésig. Az időjárás is közbeszólhat még a viszonyokba, így megint lehet min izgulni.
A borvidék közösségi életében nagy változások történtek az év végén miután a Szövetség a Bükki Borvidékért mozgalmat elindítottuk. Egymást érték a hazai szaksajtós megjelenések, számos bor kapott összességében pozitív kritikákat. Szűk fél év alatt 5 teljes közgyűlést tartottunk, ahol a munka is elkezdődött, melynek eredményeként egy borvidéki bortípus került megfogalmazásra, valamint elkészült a konszenzusos javaslatunk a borvidék termékleírásának módosítására. A napokban lesz az ügy minisztériumi egyeztetése és a bor prototípusának bemutatása. Reméljük terveink meghallgatásra és megszívlelésre találnak a hegyközségek és a borvidék vezetésénél, így a lehetséges változások bejelentése ez utánra marad. Több vakkóstolást is rendeztünk saját tételeinkből és a tervezett bortípus kialakítása miatt, ami jó tapasztalat volt egymás megismerése és a borvidéki potenciál felmérése szempontjából. Sok ideje nincs a Bükknek a változásra, így igyekszünk hatékonyak lenni. Párhuzamosan fut még két további feladat; a dűlőink feltérképezése, melybe borvidéken kívüli – de egykoron szőlőtermesztő – települések és dűlőik is szerepelnek majd, valamint a borvidéki fajtakísérletek előkészítése, melynek jegyében Szekszárdra és Pécsre utazunk februárban, hogy a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet és a Heimann-család vendégeként okosodjunk a témában.
Következő bejegyzésemben izgalmas avas-hegyi kalandjaimról számolok be, melyeken keresztül erősen megérintett a múlt szelleme, valamint a vén-hegyi telepítés előkészítés is napirendre kerül. Izgalmas bogácsi fejlemények is alakulóban vannak, így lesz téma bőven!
II. Bükki boros hétvégék
Előzmények:
Közel 15 év bortúra-tapasztalattal 2018-ban elérkezett az idő, hogy saját vidékem bemutatására is sort kerítsek. Olyan hétvégi program szervezése a célom, amely gasztronómiai és turisztikai élményeken keresztül képes bemutatni szűkebb pátriám, Bükkalja szépségeit, pince- és kőkultúráját, egyéb rejtett kincseit. Borvidékünk évtizedeken keresztül „szunnyadó erő” volt, de néhány éve pozitív folyamatok indultak el, így ma már vannak látogatható és megismerésre érdemes boros szereplők, megismerésre váró kitűnő borok. A hétvégén személyesen jelen vagyok, így a felmerülő igényeket igyekszem úgy kielégíteni, hogy mindenki élményekkel tele távozhasson, hogy a túra olyan legyen, amilyenen magam is szívesen részt vennék.
Időpontok:
1. túra – március 22-24. (péntek – vasárnap, 2 éjszaka)
2. túra – március 29-31. (péntek – vasárnap, 2 éjszaka)
Ha ettől eltérő időpontra volna igény, kérem, egyeztessünk!
Létszám:
A hétvégék minimum 8 fővel (felnőtt) kerülnek megrendezésre, maximális létszám 16 fő.
Szállás:
Bogácson, 2 fős (gyermekeknek pótágyazható) saját WC-s, fürdőszobás, konyhás apartmanokban. A szállásokon ingyenes wifi és parkolási lehetőség van, valamint mindkét napra reggelit is biztosítunk.
www.muskatliapartman.hu
Program
Péntek
– 19 órától 5 fogásos borvacsora a cserépváraljai Cserépvár étteremben Tóth Mihály ételeivel Hajdu Roland bükki boraival. Hajdu Roland 2015-ben indította önálló borászati vállalkozását, alapító tagja a borvidékért dolgozó Szövetség a Bükki Borvidékért közösségnek. Az este folyamán szó lesz a borvidék múltjáról és jelenéről, a környék geológiai adottságairól, a kóstolt szőlőfajtákról és sok minden más érdekességről. A vacsora mellé vizet, üdítőt és kávét is kínálunk. A szállítást a helyszínre és vissza a szervezők biztosítják.
www.hajduroland.hu
Szombat
– Reggeli a szálláson megbeszélt időpontban
– 9 órától saját autós kirándulás Cserépfaluba, ahol a település és környéke látnivalóit tekinthetjük meg (ősember-barlang, barlanglakások, panorámás helyszínek, stb…/ a programra javaslatot teszünk, de módosítható). A túrázás mennyiségét megegyezés szerint alakítjuk ki, ajánlott öltözék az időjárási és túraviszonyoknak megfelelően.
– 12 órától a Roszkos Szőlőbirtok és Pincészet Berezdi Borteraszán 3 tételes borkóstoló. A pince névadó szőlész-borásza Roszkos Mihály, alapító tagja a Szövetség a Bükki Borvidékért közösségnek. A borkóstoló mellett bőséges helyi kézműves sajtkóstolót tartunk, különféle érlelésű kecske- és tehénsajtokkal, pékáruval, zöldségekkel.
www.roszkospince.hu
www.terroirbukk.hu
– Rövid bogácsi pincelátogatás (opcionális) követően a Muskátli Apartman közösségi termében egy tál forró gulyáslevessel alapozzuk meg a záró estét. Ezt követően mártogatósok és hidegtál jellegű falatok kíséretében 7 tételes bükki borvidéki palackos borsort kóstolhatunk meg a hétvége során még nem kóstolt borászok boraiból.
Vasárnap
Reggeli a szálláson megbeszélt időpontban, hazautazás
Árak, foglalás, egyebek:
A hétvége részvételi díja 36.000,-Ft/fő felnőtteknek, 20.000,-Ft gyermekeknek. A díjak az ÁFA-t tartalmazzák.
A foglalás 10.000,-Ft foglaló átutalásával együtt érvényes, az utalás adatairól mindenkit külön értesítünk, amennyiben a hétvégéhez szükséges létszámot elértük. A fennmaradó összeg kifizetése a csupán a helyszínen esedékes. A foglalásról e-mailben adunk visszajelzést, illetve – igény esetén – ajándékkártyát is kiállítunk a megrendelő által kért adatokkal.
A hétvége szervezője a Hiteltervező Kft., képviselője Hajdu Roland (www.hajduroland.hu).
Elérhetőségek:
email: bukkiborok@hajduroland.hu,
tel.: +36/70-379-2472,
FB: https://www.facebook.com/profile.php?id=100012454142579
Kedvcsináló:
ZÉ Feszt, 2018. december 14-15. Pécs, PTE KPVK Aula
„Zé feszt”
A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének tematikus nagyrendezvénye, az itt kísérletezett Z fajták jegyében, Király Ferenc emlékére.
Több, mint 30 résztvevő pincészet, kétnapos sétáló kóstoló, szakmai konferencia, tematikus borverseny és mesterkurzus.
Zenitek, Zengők, Zefírek, Zéták és Zeusok, az ország minden pontjáról.
Természetesen még mások is; fehérek, rozék, vörösek, a pincészetek kínálatából. Közel 100 „Z” tétel, és ugyanennyi nem „Z”.
Pécsi, balatoni, egri, etyeki, bükki, mátrai, móri, neszmélyi, soproni, szekszárdi, tokaji borászatok.
A Zék sokfélék: friss reduktívak, hordóérleltek, kései szüretelésűek, desszertborok és pezsgők egyaránt, kinek-kinek ízlése szerint.
Az éhség csillapítására borkekszek Wirth Gabitól, Gergen sajtok és Fekedi Stifolderek.
Sétáló kóstoló: december 14 és 15, egyaránt 15.00-20.00
Belépés: 3500 Ft, amelyből 3000 lekóstolható, kuponos formában. Ajándék pohár és kóstolójegyzet.
Mesterkurzus: várhatóan december 14-én, a mesterkurzus vezetője Horkay András Dip WSET, az Országos Borszakértő Bizottság elnöke.
További információk:
https://www.facebook.com/pteszbki/
zfest.pecs@gmail.com
Gyere el, vegyél részt, kóstolj, szórakozz, élvezd a szép borokat!
Blog – 2018. szeptember 3.
Mi a baj, Borvidékem? – tette fel a kitűnő kérdést Nyulasi Gábriel, Az ihatóbb Magyarországért mozgalom vezetője a Bükki Borvidékre szervezett bemutatkozó túránk utáni sajtóelemzésében. Történt ugyanis, hogy sikeresen megalakítottunk egy mozgalmat – név szerint a Szövetség a Bükki Borvidékért nevűt – és elképzeléseinkről valamint az eddig történtekről egy egész napos borvidéki túra keretein belül igyekeztünk tájékoztatni a szőlős-boros szaksajtó munkatársait. Számunkra is elképesztő pozitív érzelmekkel érkeztek a résztvevők, akik kilencen egész nap jegyzetelve, fotózva, kérdezve szívták magukba a bükki információkat és rögzítették az aktuális állapotokat. Bejárták már a fél világot, látták, amit szőlő és borimádó ember láthat ezen a bolygón, mégis izgatottak voltak az elhanyagolt területek, a leharcolt dűlők, az útjukat kereső borok ellenére is. Valószínűleg érzik és tudják, értő kezekben valami nagy dolog is születhetne ezen a vidéken. Mi pedig hárman – két főszervező-társammal Borbély Roland és Sándor Zsolt borászokkal – hol pironkodva a borvidék aktuális állapotain, hol büszkén az adottságainkat ecsetelve és a borainkat bemutatva tartottuk bennük az érdeklődést a közösen eltöltött nap alatt.
Borvidékem, segítsünk rajtad? – tehettük volna fel mi is a kérdést néhány hónappal korábban, mikor a mozgalom szervezése elindult. Néhány közös miskolci boros megjelenésünk alkalmával egymás nedüinek a megismerése mellett hamar egy hullámhosszra kerültünk. Ráeszméltünk, így a negyvenes éveink elején, hogy ha tetszik, ha nem, lassan mi vagyunk a borvidék. Ha az előttünk járó generációk aktív tagjai lendületesen, agilisan építenének borvidéket (ahogy azt néhány más helyen megteszik), küzdenének a közös ügyek jobbra fordulásáért, valószínűleg nem szánjuk el magunkat. De képletesen körbenéztünk és nem láttunk senkit. Nincs stratégia, nincs terv, vagy terv-kezdemény a borvidék hanyatlásának megállítására. Nincs lelkesedés, elfogyott a maradék önbecsülés. Lehet, hogy ezt már nem lehet megállítani?
Vannak mennyiségi szőlőtermesztőink, voltak mennyiségi szőlőintegrátoraink (az utolsó nagyot a héten vette meg egy nyolcszor akkora a Bükkön kívülről), van néhány lédig boros szereplőnk és temérdek mennyiségű szőlő, ami elhagyva a Bükköt más borvidékek pincéiben válik borrá vagy pezsgővé. A temérdek lassan túlzás: 70-es években egykor 4 ezer hektáros borvidéken, ma már 900 hektár sem terem. Kiírhatnánk egy táblára: Bükki Szőlővidék. A Borvidéket áthúzhatjuk, bor úgyse nagyon készül. Legalább nem zavarnánk össze magunkat ennyire. Egyébiránt ezt a képet látta volna bárki, ha végignéz e tájon 20, 40 vagy 60 évvel ezelőtt is. 1970 körül politikailag logikusnak tűnt, hogy Eger és Tokaj közé mi itt a Bükkben ne fejlesszünk borvidéket. Nem is fejlesztettünk: szomszédjainkkal ellentétben nincs és nem is volt szőlész-borász felsőoktatásunk, kutatóintézetünk, állami feldolgozónk. A vicc kedvéért azért megnéznék egy-két nagyhangú mai borvidéket, hogy ezek nélkül mégis hol tartanának? A negatív változások aztán a rendszerváltással gyorsultak fel, kiesett az addig stabil szovjet és egri felvevőpiac. Nincs több orosz pezsgő-alapbor kivitel, nincs többé Egervin. A kiesett felvásárlók helyét ugyan újak töltötték be, de a 90-es években már látható volt: ez az irány nem vezet sehova. Normális borvidéken nem alapanyagot gyártanak, hanem készterméket. A kivágási támogatások, a Kunságra telepített több ezer hektár Bianca-ültetvény nem javított a helyzeten. A Bükk pedig eközben – egy öreg traktor megbízható zakatolásával – csak ontotta magából tovább a mennyiségi szőlőtermesztés alacsony minőségű, olcsón eladható alapanyagát. Vezetőink pedig csak kvaterkáztak az átlaghozamok felett, morgolódtak a műtrágya-árak változásain és töltöttek egy újabb savanykás kisfröccsöt.
Hogyan segítsünk, kedves Borvidékem? A válasz egyszerű: gyorsan és hatékonyan. Ha itt szeretnénk élni és dolgozni, szőlőből bort készíteni, ahogy tették azt őseink, meg kell mentenünk a beteget. De nekünk már nincs újabb 30 évünk savanykás kisfröccsökre. Három szőlőmunkás asszonyom van: 67, 72 és 76 évesek. A néptelenedő falvak, a magukra hagyott pincék és szőlőültetvények, az egykori teraszok maradványai mutatják, hogy a tömegtermelés zászlaja alatt nem vár megváltás senkire. A fiatal generációktól nem várhatjuk, hogy ilyen körülmények között apáik nyomdokaiba lépjenek. A Kárpát-medence és ezen belül a Bükk térsége számos titkot, borászati múltja rengeteg elfeledett értéket rejt. Ezek felkutatása és feltámasztása mind a múlt, mind a jövő generációi felé tett alapvető kötelességünk. A borvidékünkön élő emberek, így az itt dolgozó borászok között is számos akad, akiknek a felmenői már évszázadok óta foglalkoznak szőlővel és készítenek is bort ezen a vidéken. A Bükki Borvidék pincekultúrája, a maga több ezer pincéjével figyelmezteti a jelen kort arra, hogy őseink háborúk és szegénység közepette sem adták fel a reményt és nem hagyták a szőlő és borkultúra eltűnését. Figyelmeztet rá, hogy a térség földrajzi és klimatikus adottságai olyan értékek, amelyek nemcsak a Kárpát-medencében, de nemzetközileg is figyelemre méltóak. A Bükk-hegység figyelmeztető védősáncként állja útját az észak-nyugati viharoknak, így az előterében húzódó termőhelyek zömmel 200 méter feletti magasságban, többnyire vulkanikus altalajon és délies kitettséggel a hegység védettségében várják, hogy kellő szakértelemmel és alázattal kiemelkedő és egyedi borokat készítsünk róluk.
Borvidékem, hagyd, hogy segítsünk rajtad! A megalakult Szövetségben eddig 14 – döntően fiatal generációs – szőlővel és borral kapcsolatot ápoló bükki szereplő kapott helyet. Első feladataink között ajánlást kívánunk megfogalmazni a borvidék termékleírásának módosítására, részletesen fel kívánjuk térképezni dűlőinket és hosszú távú fajtakísérletek szakmailag megalapozott előkészítését kezdjük meg. Hogy majd a minket követő generáció kezében ne csak szakóca legyen, mint a miénkben. Egy kidolgozott feladatot egy újabb követ majd, tennivaló akad bőven. Kialakítottunk egy kétszintű eredet- és értékvédelmi rendszert, mely önkéntes alapon szabályozza és ellenőrzi a rendszerbe belépők szőlőtermesztését és borkészítését. A borvidéki palackozott csúcsborok a Terroir Bükk, a mindennapok minőségi palackozott borai a Classic Bükk feltételrendszer eredményeként születhetnek meg. Mindkét szint első borai 2019 év végére várhatóak.
Hogy zárásul újra Nyulasit idézzem: „A 48 éves Bükki Borvidék sincs jó állapotban…” Nincs, de kemény fából faragták. Ő nem holmi tucat borvidékecske. És még bírja magát a beteg, még időben kaptuk el. Ha látja, hogy sokan és őszintén kívánják a felépülését, meg fog gyógyulni. Mert meg kell gyógyulnia! Ugye így lesz, Borvidékem?
Borvidékem, segítsünk rajtad? – tehettük volna fel mi is a kérdést néhány hónappal korábban, mikor a mozgalom szervezése elindult. Néhány közös miskolci boros megjelenésünk alkalmával egymás nedüinek a megismerése mellett hamar egy hullámhosszra kerültünk. Ráeszméltünk, így a negyvenes éveink elején, hogy ha tetszik, ha nem, lassan mi vagyunk a borvidék. Ha az előttünk járó generációk aktív tagjai lendületesen, agilisan építenének borvidéket (ahogy azt néhány más helyen megteszik), küzdenének a közös ügyek jobbra fordulásáért, valószínűleg nem szánjuk el magunkat. De képletesen körbenéztünk és nem láttunk senkit. Nincs stratégia, nincs terv, vagy terv-kezdemény a borvidék hanyatlásának megállítására. Nincs lelkesedés, elfogyott a maradék önbecsülés. Lehet, hogy ezt már nem lehet megállítani?
Vannak mennyiségi szőlőtermesztőink, voltak mennyiségi szőlőintegrátoraink (az utolsó nagyot a héten vette meg egy nyolcszor akkora a Bükkön kívülről), van néhány lédig boros szereplőnk és temérdek mennyiségű szőlő, ami elhagyva a Bükköt más borvidékek pincéiben válik borrá vagy pezsgővé. A temérdek lassan túlzás: 70-es években egykor 4 ezer hektáros borvidéken, ma már 900 hektár sem terem. Kiírhatnánk egy táblára: Bükki Szőlővidék. A Borvidéket áthúzhatjuk, bor úgyse nagyon készül. Legalább nem zavarnánk össze magunkat ennyire. Egyébiránt ezt a képet látta volna bárki, ha végignéz e tájon 20, 40 vagy 60 évvel ezelőtt is. 1970 körül politikailag logikusnak tűnt, hogy Eger és Tokaj közé mi itt a Bükkben ne fejlesszünk borvidéket. Nem is fejlesztettünk: szomszédjainkkal ellentétben nincs és nem is volt szőlész-borász felsőoktatásunk, kutatóintézetünk, állami feldolgozónk. A vicc kedvéért azért megnéznék egy-két nagyhangú mai borvidéket, hogy ezek nélkül mégis hol tartanának? A negatív változások aztán a rendszerváltással gyorsultak fel, kiesett az addig stabil szovjet és egri felvevőpiac. Nincs több orosz pezsgő-alapbor kivitel, nincs többé Egervin. A kiesett felvásárlók helyét ugyan újak töltötték be, de a 90-es években már látható volt: ez az irány nem vezet sehova. Normális borvidéken nem alapanyagot gyártanak, hanem készterméket. A kivágási támogatások, a Kunságra telepített több ezer hektár Bianca-ültetvény nem javított a helyzeten. A Bükk pedig eközben – egy öreg traktor megbízható zakatolásával – csak ontotta magából tovább a mennyiségi szőlőtermesztés alacsony minőségű, olcsón eladható alapanyagát. Vezetőink pedig csak kvaterkáztak az átlaghozamok felett, morgolódtak a műtrágya-árak változásain és töltöttek egy újabb savanykás kisfröccsöt.
Hogyan segítsünk, kedves Borvidékem? A válasz egyszerű: gyorsan és hatékonyan. Ha itt szeretnénk élni és dolgozni, szőlőből bort készíteni, ahogy tették azt őseink, meg kell mentenünk a beteget. De nekünk már nincs újabb 30 évünk savanykás kisfröccsökre. Három szőlőmunkás asszonyom van: 67, 72 és 76 évesek. A néptelenedő falvak, a magukra hagyott pincék és szőlőültetvények, az egykori teraszok maradványai mutatják, hogy a tömegtermelés zászlaja alatt nem vár megváltás senkire. A fiatal generációktól nem várhatjuk, hogy ilyen körülmények között apáik nyomdokaiba lépjenek. A Kárpát-medence és ezen belül a Bükk térsége számos titkot, borászati múltja rengeteg elfeledett értéket rejt. Ezek felkutatása és feltámasztása mind a múlt, mind a jövő generációi felé tett alapvető kötelességünk. A borvidékünkön élő emberek, így az itt dolgozó borászok között is számos akad, akiknek a felmenői már évszázadok óta foglalkoznak szőlővel és készítenek is bort ezen a vidéken. A Bükki Borvidék pincekultúrája, a maga több ezer pincéjével figyelmezteti a jelen kort arra, hogy őseink háborúk és szegénység közepette sem adták fel a reményt és nem hagyták a szőlő és borkultúra eltűnését. Figyelmeztet rá, hogy a térség földrajzi és klimatikus adottságai olyan értékek, amelyek nemcsak a Kárpát-medencében, de nemzetközileg is figyelemre méltóak. A Bükk-hegység figyelmeztető védősáncként állja útját az észak-nyugati viharoknak, így az előterében húzódó termőhelyek zömmel 200 méter feletti magasságban, többnyire vulkanikus altalajon és délies kitettséggel a hegység védettségében várják, hogy kellő szakértelemmel és alázattal kiemelkedő és egyedi borokat készítsünk róluk.
Borvidékem, hagyd, hogy segítsünk rajtad! A megalakult Szövetségben eddig 14 – döntően fiatal generációs – szőlővel és borral kapcsolatot ápoló bükki szereplő kapott helyet. Első feladataink között ajánlást kívánunk megfogalmazni a borvidék termékleírásának módosítására, részletesen fel kívánjuk térképezni dűlőinket és hosszú távú fajtakísérletek szakmailag megalapozott előkészítését kezdjük meg. Hogy majd a minket követő generáció kezében ne csak szakóca legyen, mint a miénkben. Egy kidolgozott feladatot egy újabb követ majd, tennivaló akad bőven. Kialakítottunk egy kétszintű eredet- és értékvédelmi rendszert, mely önkéntes alapon szabályozza és ellenőrzi a rendszerbe belépők szőlőtermesztését és borkészítését. A borvidéki palackozott csúcsborok a Terroir Bükk, a mindennapok minőségi palackozott borai a Classic Bükk feltételrendszer eredményeként születhetnek meg. Mindkét szint első borai 2019 év végére várhatóak.
Hogy zárásul újra Nyulasit idézzem: „A 48 éves Bükki Borvidék sincs jó állapotban…” Nincs, de kemény fából faragták. Ő nem holmi tucat borvidékecske. És még bírja magát a beteg, még időben kaptuk el. Ha látja, hogy sokan és őszintén kívánják a felépülését, meg fog gyógyulni. Mert meg kell gyógyulnia! Ugye így lesz, Borvidékem?