Újabb évjárat került be a pincébe – az indulás óta a harmadik -, és összességében nyugodt szüreten vagyunk túl. Rekord korai szedések voltak 18-ban köszönhetően az április-májusi csapadékokkal segített kora nyárnak, amikor a szőlő megtorpanás nélkül fejlődött. Az ekkor kialakult 2-3 hetes előnyt a korábbi évjáratokhoz képest egészen szüretig sikerült megtartani, így magas cukrok mellett elég jó savakkal kerültek be a szőlők a pincébe. Elválásunk Janival azt jelentette, hogy mindketten önállóan végeztük a feldolgozást, ami az én esetemben szó szerint értendő. Mivel a napi szüreti mennyiségek alacsonyak – 15 mázsa alatt kellett feldolgozni minden nap – nem okozott különösebb nehézséget a helyzet, de néhány hasznos praktikát azért ki kellett eszelni, hiszen egyedül nem állhat az ember egyszerre egy húsz méteres szivattyú-tömlő mindkét oldalán. Több változás is elkezdődött borászati oldalon, így igazodva az évben elindított ökológiai műveléshez a Rizlingszilváni és az Olaszrizling erjesztése már spontán történt. Van még mit tanulni és tapasztalni ezen a fronton, de a borok jelenlegi állapota azt mutatja, hogy megéri elmélyedni a témában. Új vendég a pincében a Hárslevelű, mely egy bérelt bogácsi terület termése. Szeretnék a fajtával hosszabb távon foglalkozni, a tavaszi Furmint-telepítés miatt különösen, hiszen a két fajtában együtt gondolkodom. Sajnos az idei két jégkárom közül a Hárs kapta a nagyobbat, így mindössze 200 liter bor várja a fejleményeket. A jég okozta mennyiségi hiány és a kényszerű töppedés utáni sav-cukor viszonyok csak édes bor készítésének feleltek meg, így a tétel jelenleg 68 g maradék cukorral várja a fejleményeket. A korábbival ellentétben idén a rozét is hordóban erjesztettem és az évjárat vastag héjainak és gazdag színanyagának hála silleresen sötét tételre van kilátás. Némi finomseprő használat is folyamatban van, így a 18-as egyértelműen egy mélyebb, amolyan borosabb rozé lesz, nem az illatosabb fröccs-rozé stílus. Az új szereplők között üdvözölhetjük a Vén-hegy első Cabernet franc szüretének szűztermését is, melyből egy kis tétel került hozzám, a többi öcsémnél landolt. Szakértők egybehangzó véleménye szerint Friuli-stílust mutat, bármit is jelentsen ez… Hogy egy hordónyi borom legyen, házasítottam saját Kékfrankossal és némi mezőkövesdi Cabernet sauvignonnal öcsém műveléséből, így úton van az első „birtokvörös”.
A szőlők frontján természetesen marad az ökológiai irány, amit decembertől nálam már hivatalosan is ellenőriznek, így elindult az átállás. Ha minden sikeresen zajlik, a 2021-es évjáratból már biobor is készülhet majd. A napokban elindulok a metszéssel, tavalyhoz hasonlóan egyedül megyek neki a három hektárnak. Az év egyik fő attrakciója a tavaszi telepítés lesz a Vén-hegyen, ami Furmint, Kékfrankos, Pinot noir fajtákkal történik majd. Az oltványok készen várják a tavaszi költözést. A telepítés immáron pályázatos formában történik az új ültetvények esetében, remélem sikerül túljutni az adminisztráció útvesztőin, a borvidéken tudtommal én leszek az első. A terület előkészítő munkája a napokban indul egy adminisztratív ok miatt, így viszonylag feszes a menetrend a májusi telepítésig. Az időjárás is közbeszólhat még a viszonyokba, így megint lehet min izgulni.
A borvidék közösségi életében nagy változások történtek az év végén miután a Szövetség a Bükki Borvidékért mozgalmat elindítottuk. Egymást érték a hazai szaksajtós megjelenések, számos bor kapott összességében pozitív kritikákat. Szűk fél év alatt 5 teljes közgyűlést tartottunk, ahol a munka is elkezdődött, melynek eredményeként egy borvidéki bortípus került megfogalmazásra, valamint elkészült a konszenzusos javaslatunk a borvidék termékleírásának módosítására. A napokban lesz az ügy minisztériumi egyeztetése és a bor prototípusának bemutatása. Reméljük terveink meghallgatásra és megszívlelésre találnak a hegyközségek és a borvidék vezetésénél, így a lehetséges változások bejelentése ez utánra marad. Több vakkóstolást is rendeztünk saját tételeinkből és a tervezett bortípus kialakítása miatt, ami jó tapasztalat volt egymás megismerése és a borvidéki potenciál felmérése szempontjából. Sok ideje nincs a Bükknek a változásra, így igyekszünk hatékonyak lenni. Párhuzamosan fut még két további feladat; a dűlőink feltérképezése, melybe borvidéken kívüli – de egykoron szőlőtermesztő – települések és dűlőik is szerepelnek majd, valamint a borvidéki fajtakísérletek előkészítése, melynek jegyében Szekszárdra és Pécsre utazunk februárban, hogy a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet és a Heimann-család vendégeként okosodjunk a témában.
Következő bejegyzésemben izgalmas avas-hegyi kalandjaimról számolok be, melyeken keresztül erősen megérintett a múlt szelleme, valamint a vén-hegyi telepítés előkészítés is napirendre kerül. Izgalmas bogácsi fejlemények is alakulóban vannak, így lesz téma bőven!

BLOG