Az utóbbi időben - számomra is váratlan módon - elkezdtek olyan gondolatok erősen foglalkoztatni, amikkel korábban jóval kevesebbet törődtem. Társadalmi és környezeti felelősségvállalásom (egyelőre csak fejben) kezd számomra is ijesztő méreteket ölteni, még a végén kiderül, hogy elrabolt a Greenpeace egy erősebben boros éjszakán és valamit átprogramoztak a fejemben. De az is lehet, hogy ez az egész változás csak a korral jár. Amolyan evolúciós fejlődés. Az történt ugyanis, hogy az utóbbi időben gyanúsan sokat aggódok a borvidék jövőjén és a fenntartható gazdálkodás is erősen mozgatja a fantáziámat. Ez a két téma a szűk környezetemben elég keveseket érdekel, így lehet, hogy távolabb kell barátokat keresnem. Ettől függetlenül az az érzésem, mintha egyre tisztábban látnám azt a helyesnek tartott utat, amin a szőlőművelés vonatkozásában járnom kell a jövőben és erre az útra térve rövidesen valami nagy dolog fog megszületni. A másik lehetőség, hogy szép csendben bekattantam….:) De haladjunk csak sorjában! Néhány történés úgy alakította a viszonyokat, hogy a néhány éven belül egyébként is tervezett átállás az ökológiai szőlőművelésre idén hirtelen egy csapásra megvalósulhat. Ez az irányzat a klasszikus, felszívódó szerhasználaton alapuló – elsősorban nagyüzemi – növényvédelem számára amolyan „hülye bölcsészhóbort” kategóriába sorolandó, így a nagyüzemi gyökereken működő borvidékeken – így a Bükkin is – nincs túl nagy népszerűsége. Szerencsére van már elég tapasztalat fiatal szőlész kollégák által más borvidékekről ahhoz, hogy ma már biztonságosan kijelenthessük, kizárólag kontakt szerekkel még kritikus évjáratokban is megvédhető a szőlő, persze ehhez megfelelő fajta, terület és tőketerhelés (is) szükséges. Korábban az „A-terv” az volt, hogy ha majd gazdag leszek, veszek egy traktort és onnantól kezdve kevergethetem a kis gyógynövény-főzeteimet senkitől nem zavartatva. Ehhez képest ma már tisztán látszik, hogy gazdag még egy jó darabig nem leszek ebben az üzletágban, avagy beigazolódik a régi borászvicc: - Hogyan lesz valaki borászként milliomos? – Ha előtte milliárdos volt… A nagy felismerés után széttekintve a bükkaljai rónákon túl sok alkalmas „traktorost” nem láttam a feladatra, hogy a felszívódó vegyszereket leváltva kénnel, meg rézzel, meg narancsolajjal permetezgesse a szőlőimet. Aztán a dolgok néha váratlanul fordulnak szerencsés irányokba, így az időközben zajló Vénhegy-takarítás közben tanúsított elévülhetetlen érdemei mellett néhány tartalmasabb beszélgetéssel is bizonyította Gergő, a lokális mezőgazdasági vállalkozó, hogy érdemes megadni neki az esélyt a növényvédelmi feladatok kivitelezésére. A beszélgetések végére kiderült, hogy mindketten látunk fantáziát a jövőbeni közös munkában. Összeállt a kép, hogy nekem pont annyi permeteznivaló területem van, amit ő egy teljes tankkal meg tud fújni, és hogy alapvetően nyitott arra, hogy tanuljon a tapasztalatokból és élőben követhesse a környékünkön nem túl gyakori szőlőtermesztési folyamatot. Ha már belevágok, nem végzünk félmunkát, így tavasszal gyomkeverékkel „lefüvesítem” a területeket a sorok között is, elősegítve a természetes fauna kialakulását és hogy esős időben is bejuthasson erőgép a sorok közé. Gyomirtó használat és műtrágyázás eddig sem volt a gyakorlatomban, így ha mindezek mellett még a rovarok kezelését is sikerül ökológiai eszközökkel megoldani, akkor egy fenntartható, környezetkímélő és organikus szőlőtermesztésre sikerül átállni, ami nagy vágyam volt már régen. Jelen számítások szerint gazdaságilag is hatékonyabb lehet ez a felállás, de ezt majd a területek viselkedése, mikroklímája fogja eldönteni, a nagy tanulságok levonásához még biztosan kell egy pár év. Ezzel szemben a Bükki Borvidék sorsát pozitív irányba fordítani egy fokkal nehezebben kivitelezhető feladat lesz. A rendszerváltás óta eltelt csaknem 30 év kevés volt ahhoz, hogy bármilyen érdemi elképzelés, terv, stratégia akár csak az előkészítés szintjén is elinduljon. Ennek fő okát a szokásos felülről várt megoldásokban és egynéhány helyi szereplőnek kedvező jelenlegi viszonyok fenntartásában látom, másrészt volt néhány generáció, ahol a szakmailag képzettebb szereplők végül más borvidéken találták meg a számításaikat. Csakhogy közben lassan elfogyott a borvidék szőlőtermesztésben aktív területe és igazából gondban lennénk, ha akárcsak egy húzó fajtát vagy bortípust is meg kellene nevezni, mint bükki nevezetességet. Így a marketing máskor csodafegyvernek tűnő funkciója is hatástalan jelenleg (nem mintha lenne ilyen próbálkozás), mert momentán nincs érdemi „termék”, amit érdemes lenne a fogyasztók felé közvetíteni. A borvidék összességében borszőlő eladásra és kisebb mértékben lédig bor értékesítésre rendezkedett be (vagy erre rendezték be), a sámli harmadik lába, a minőségi palackos borok értékelhető mennyiségben sajnos hiányoznak. Így erre a sámlira ülve a 21. században már csak orra bukni lehet, aminek a tanúi is vagyunk jelenleg. Mindeközben a 21 másik borvidék túlnyomó többsége – persze rengeteg alulról jövő kezdeményezésből kifejlődve – mára már fel tudott mutatni valamilyen önálló arculatot, jövőképet, borstílust. Van marketingezhető imázsa, vannak mutogatható arcai. Az idei évben újraválasztásra kerül a borvidék irányító pozíciója, ami biztos nagy hatással lesz a folytatásra, ugyanakkor bármilyen kimenetelű is lesz ez a voksolás, nem valószínű, hogy a borvidék – túlnyomó részt fiatal - változásokat akaró és tenni tudó szereplőinek önálló kezdeményezései nélkül bárkinek is sikerül majd kihúznia a szekeret a kátyúból. A nagy kérdés, hogy hány ilyen szereplő van ma a Bükki Borvidéken… Jut eszembe, 41 az még fiatal? Hogy az utóbbi hónapok történéseiről is szót ejtsek, sikerült megrendezni az első Bükki Boros Hétvége fedőnevű programot, melynek keretében lényegében evés-ivás és a környék látnivalóinak, geológiájának, történetének megismerése volt a fő célkitűzés. Ceremóniamesterként igyekeztem a társaságot színvonalasan vendégül látni, ami a visszajelzésekből leszűrve talán sikerült. A résztvevő csoport kisebb sokkot kapott a hétvégére előirányzott ételmennyiségtől, ami nem ment a minőség rovására, de ezt leszámítva nagy élményekkel gazdagodva távoztak, remélhetőleg még találkozom velük! Az említett Vén-hegy projekt a fő csapásirány az utóbbi hetekben, pár napon belül befejezzük a két hektár kitakarítását és a fakitermelést, valamint a növényi hulladék aprítását. Ezt követően a tuskók és gyökerek minél hatékonyabb eltávolítása és a kerítés betonoszlopainak területről történő kitermelése és beállítása jön. Ezután kezdődhet a szántás és a többi talajmunka, hogy jövő tavaszra minden készen álljon az ültetésre. Az oltványok már készen várják a tavaszi szőlőiskolai kiültetést is iskolázást, hogy megerősödve térjenek majd újra téli pihenőre a tavaszi ültetés előtt. 7300-an vannak, néhány hete „fogantak” és a Mecsek aljáról érkeznek majd a Bükk aljára. Időközben a metszésekkel is elindultam, idén egyedül csinálom meg a 2,5 hektárt, teher alatt nő a pálma. Elektromos ollóm nekem még nincs, így a folyamat végére ízületileg el szoktam jutni odáig, hogy várhatóan fogat majd csak bal kézzel mosok. Egyelőre sok a csapadék, de a március már időjárástól függetlenül főleg a metszésről szól. Az eddigi tapasztalatok jók, fagykárral nem találkoztam és a vesszőállomány is szép, beérett és arányos vastagságú. Elindultunk közben a 17-es borok palackozásával is, idén jóval hamarabb ki tudunk jönni az első tételekkel, és a fesztiválszezonra már láthatjuk a második évjáratot is. Májusban indul a verkli, jelenleg is szervezés alatt vannak az idei megjelenések. Jó pár nagyobb rendezvényen szeretnék 2018-ban már megjelenni, részletekkel hamarosan szolgálhatok!
Hajdu Roland2018. március 6.
BLOG