Blog – 2021. november 2.

Focipéldával élve, hosszabbítás után 5-3 ide. Valami ilyesmi volt az idei szezon, egy fordulatokban gazdag évjárat, ahol nem volt időnk unatkozni, és végül összességében több jó dolog történt velünk, mint rossz. Kezdjük talán a legfontosabbal! Tavasszal sikerült megvásárolni egy két régebbi parasztházból álló ingatlant Cserépváralján, mintegy 7 km-re Bogácstól. A falu lakossága alig 400 fő és ahogy nevéből is kitalálható, egy valamikori várrom alatt fekszik vadregényes bükki környezetben. A telekhatárnál folyik a Lator-patak, a másik oldalon pedig jókora terület hegyoldalba fut és visszaemlékezései szerint itt töltötte legboldogabb gyermekéveit az ifjú Munkácsy Mihály. Ha neki jó volt, akkor nekünk is az lesz, merthogy itt valósul meg a jövőben az egyre inkább időszerű birtokközpont és még ki tudja mi minden más. Persze nem eszik olyan forrón a kását, hiszen jelenleg még csak a tervezés zajlik, aztán majd ki tudja mikor, nekiállunk a megvalósításnak is, de a helyszín legalábbis eldőlt. Egy palackozós pályázatunk jelenleg elbírálásra vár, ha szerencsénk lesz, akkor pár hónapon belül akár már tartalommal is elkezdhetjük megtölteni a helyet. A tervező csapat kipróbált falusi ingatlanokban, azok építészeti értékeinek megmentése és a jelen kor igényeihez igazítása a szakterületük, így bizakodva várjuk a tervezés végét, ahol – ha még csak papíron is – már látszanak a jövőbeli szőlőfeldolgozó és a további technológiai részek, valamint egy vendégfogadásra alkalmas épület is.

Ha már pályázatok, a 2019-es vén-hegyi telepítési sztorink, amihez képest egy brazil szappanopera mindössze rövidfilmes kategória, mintegy 950 nap után pozitív fordulatot vett és végül megkaptuk a támogatói okiratot. Most már (csak) a kifizetési kérelem összeállítása a feladat. Az okirat viccesen fogalmaz, hiszen mostantól 24 hónapunk van végrehajtani a projektet, de az alapos bírálati munkának hála mi menet közben már rég végeztünk a munkálatokkal, és ha az ellenőrzés is mindent rendben talál, talán egyszer a támogatási összeg folyósításáig is eljutunk. Ezt ugye egyedül kellett megfinanszíroznunk idáig, holott az eredeti tervek szerint támogatási előleggel szerettük volna megosztani a költségeket, na de spongyát rá! Az ügyben több mélyponton vagyunk már túl, így ez most felettébb jó hír, akit érdekel, korábbi bejegyzésekben talál róla bőségesen.

Azért, hogy nem minden fenékig tejfel, arra idén az évjárat finoman emlékeztetett. A tervezett szőlőmennyiség – ami egyébként is meglehetősen visszafogott, 20-40 mázsa hektáronként – mindössze felét sikerült végül leszedni. A háttérben számos tényező áll, a fakadás 4-5 hetes csúszásától kezdve, a gyors és forró virágzáson, a vadkárokon keresztül, az itt-ott fellépő lisztharmatig. A legsúlyosabb problémát viszont a már-már krónikus vízhiány okozta, melynek köszönhetően borsónyi szőlőszemek lehettek csak a jutalmunk. Én is rátettem egy lapáttal a biztonság kedvéért, hiszen az ökológiai művelési szemlélettel összhangban idén próbáltam ki először a nulla fizikai talajművelés kérdését, ami egyes ültetvényekben, ebben az évben azért okozhatott gondokat. A szőlők beltartalmi értéke jó, egyelőre nagyon magas savakkal, de ez már erjedésben is jelentős csökkenésnek indult, nem hiszem, hogy a mi érlelősebb stílusunk mellett bármilyen problémát okoz majd. Sajnos néhány nagyon várt szűztermésből (Furmint, Pinot noir) a mennyiség okán nem lesz még önálló fajtabor és ugyanez mondható el a Cabernet franc és Olaszrizling fajtákról is. A jelenlegi állás szerint készül egy bogácsi termőhelyekről származó Olasz-Furmint duett és egy dűlő-szelektált vörös a Vén-hegyről, ahol Cabernet franc, Pinot noir és Kékfrankos lesznek az alkotóelemek.

A Szövetség idei éve is összességében pozitív képet mutat, hiszen folytatódik a Bálvány-sztori és emellett egy új, szakmailag jegyzett és színvonalas BÜKK+ sorozattal tudtunk elindulni Miskolcon állandó szereplési lehetőséget adva borászainknak, helyi civileknek, miskolci zenészeknek. A helyi közönség olyan országosan jegyzett nevekkel találkozhatott, mint Alkonyi László, dr. Lőrincz György, Losonci Bálint vagy éppen Szentesi József. Kiegészítő programként a felszíni Avas-túrák és a földalatti pincetúrák is sok miskolcinak adtak maradandó élményt. A tavasszal elindított Borosgazda-képzés is sikeresen halad, a 17 jelentkezőnek még két záró napja van hátra. Az ismeretek bővülésén túl már elmondhatjuk, hogy a csapatból több új kollégát is nyert a Bükk, hiszen egy pincevétel és két ültetvény-vásárlás is a friss boros gazdák neve mellé került már.

Az új szezonban jövő tavasszal egy Rizlingszilvánit váltunk le Zenitre, valamint megvételre szerződtünk egy Rizlingszilváni, egy Olasz rizling és egy Zengő ültetvényen, melyben a jóváhagyó döntés szintén tavaszra születhet meg. Ha minden rendben lesz, 6,4 hektáron fogunk újabb ökológiai évet kezdeni, egyúttal az első bio-boros évjáratunkat. Ennek megfelelően, tanulva az idei évből, már decemberben komolyan neki kell állnom a metszésnek, hiszen változatlanul egyedül tervezem megoldani ezt a munkafázist. Lényegében már ilyenkor elkezdődik az új szezon számomra, novemberben már várom is, hogy mehessek, hiszen ahogy mindig: új év, új remények!

BLOG

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás