Na, most van vége a szüretnek! – mondtam jelentőségteljesen Janinak a november 14-i bogácsi sötétedés közepette a Csecslyuki-pincesoron az utolsó kékfrankos tétel hordóba fejtését követően. Ezen aztán mindketten jót derültünk, hiszen klasszikus értelemben hol is van már a szüret, aztán meg mégis. Igazából, ha lehetne hátradőlni, akkor talán most kellene, persze szó sincs ilyesmiről. Az egyszeri borkedvelő talán úgy gondolhatja, hogy ez a pihenés időszaka, de a gyakorlatban kicsit máshogy fest a helyzet. Mindenesetre jó érzés, hogy a helyén tudhatjuk a 2017-es évjáratot, melyről szőlészeti értelemben talán időszerű megemlékeznem. Nem érheti panasz újkori fennállásunk második évjáratát sem, nehéz, de szép éven vagyunk túl! A vidéket sújtó növényvédelmi gondokon túljutva komoly érettségű szőlőket szedhettünk idén. Átlagosan két héttel hamarabb szüreteltünk 16-hoz képest sok fajta esetében, köszönhetően a magas cukrosodásnak, mert nem szerettük volna, ha elszáll az alkohol. A chardonnay-k így is 22 magyar mustfokig kúsztak és az októbert már meg sem vártuk velük. Megfigyelhető volt, hogy lelevelezési munkáktól függetlenül vastag bogyóhéjak alakultak ki a szezonban, amire figyelemmel kellett lenni a feldolgozásnál az esetleges áztatás idejének megválasztásakor. Ezek a vastagabb héjak több kesernyés polifenolos anyagot tartalmaztak, melyek jelenléte általában nem szerencsés. Emiatt rövidebben áztattunk nagyon kevés kén mellett, illetve igyekeztünk a minél hűvösebb szőlőt minél gyorsabban feldolgozni. Az idei savak a tavalyiak után jóval mérsékeltebbek mennyiségben és erősségükben egyaránt. A tavalyi sikeres üvegballonos kísérleteken felbuzdulva idén jó eséllyel palackozásra kerül majd egy kékfrankos siller is (a rozé és a vörös mellett). Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanarról a területről különböző időpontokban szedve és eltérő héjon áztatás idő mellett milyen illatok és aromák alakultak ki a málnától a cseresznyén át a meggyig. Kihasználva az évjárat és a fajta lehetőségeit, egy természetes maradékcukor-tartalmú zengő is tervben van, remélem nem jön közbe most már semmi buktató. A szortiment egyébként várhatóan nem változik. Nagyon várom a tavalyi új hordók másodtöltéses szereplését, szerintem még jobban fognak illeszkedni az idei borokhoz. Egyelőre néhány kisebb technológiai változtatásnak hála úgy néz ki, hogy valamivel több illatot sikerült „fogságba ejteni”, reméljük, nem szöknek meg palackozásig… A szőlőültetvényeken az idei oltvány-pótlásokat még földkupacokkal kell megvédjük a fagytól (csirkézzük őket), illetve zajlik a 2 hektáros vén-hegyi terület telepítésre történő előkészítése. Nehezen haladunk a masszív fás-bokros terület tisztításával, de amit a természet több évtized alatt birtokba vett, azt nem két hétvégén fogjuk visszaszerezni. Előkerült hát a fűkasza fűrészlapos verziója, a láncfűrész és a karos olló. Kár, hogy nem fával fűtünk, mert van kitermelhető tüzelő bőven, amit így igyekszem majd cserealapnak használni, egy alig használt motoros permetezőre már van is ígéretem. Időközben a 16-os tételek is kipihenték a palackozás fáradalmait, így itt az idő, hogy megnyissuk a saját webshopot, amivel a tervek szerint december elejéig elkészülünk. Az évben vár még rám egy államvizsga, majd egy szakdolgozat-védés is, hogy ne unatkozzak, aztán ráfordulhatunk a 2018-as szezonra!
Hajdu Roland2017. november 16.
BLOG